A drámapedagógia egy művészetpedagógiai módszeregyüttes, amelynek középpontjában a dramatikus cselekvésen keresztül megvalósuló tanulás áll.
A résztvevők a foglalkozások során egy képzeletbeli világot építenek fel, majd annak szereplőiként valóságos problémákkal találják magukat szemben, de tétmentes szituációban gyakorolhatják a mindennapi élet megpróbáltatásait, fontos tapasztalatokat szerezve ezzel.
A drámajáték célja nem egy közönség előtt is bemutatásra kerülő előadás létrehozása, hanem az adott bonyodalom témájának, előzményeinek és következményeinek minél alaposabb megértése.
1) Segíti a világ megismerését
Minél több világot elképzelünk és kipróbálunk, annál felkészültebben reagálhatunk a váratlan, ám valós élethelyzetekre. Aki improvizációs helyzetgyakorlatokkal már kipróbálta, milyen egy világjárvány, biztosan aha-élményekkel kezdte a karantént.
2) Fejleszti az önismeretet
A partnereinkkel kölcsönösen együttműködve adott a lehetőség saját magunk, rejtett képességeink, számunkra is ismeretlen hanglejtéseink és gesztusaink kiaknázására. Mivel nemcsak a négy fal között kísérletezünk, hanem mások is tanúi kitárulkozásunknak, megerősödhet önazonosságunk. A későbbiekben ez az önazonosság-érzés hozzásegíthet minket a teljesebb önmegvalósításhoz. A drámajátékok résztvevői megélik kreativitásukat, amit aztán az élet más területein is könnyebben mozgósítanak.
3) Empátiából jeles
A rögtönzések a legkülönfélébb akciókat hívják elő, ahol nemcsak a körülmények változnak, hanem a szerepek is cserélődnek, ezáltal erősödik a beleélési és az együttérző képesség, és könnyebben megy majd a nézőpontváltás is. A drámapedagógiás eszközöket megismerő és alkalmazó gyerekek szignifikánsan toleránsabban viselkednek a kisebbségekkel és az idegenekkel, figyelembe veszik a többi embert is, és nagyobb szociális felelősségérzetükből adódóan jóval az átlag feletti mértékben vesznek részt a közösségeket érintő ügyekben.
4) Javuló tanulmányi eredmények
A drámapedagógiai foglalkozásokon rendszeresen jelen lévő diákok szeretnek iskolába járni, és az elvártnál több időt is töltenek ott, örömüket lelik a megoldandó feladatokban, és tanáraik értékelése alapján megannyi szempontból kiemelkedőbb teljesítményt nyújtanak. Ezek a gyerekek – szüleik nagy megelégedésére – kevesebbet ülnek a tévé vagy a számítógép előtt. Tanáraik szerint nyelvhasználatuk fejlődik a legtöbbet, bátrabban olvasnak hangosan és izgalmas fogalmazásokkal örvendeztetik meg magukat, egymást és pedagógusaikat.
5) A művészetek iránti fogékonyság
Talán nem meglepő, hogy az alkotókedv és a kreativitás növekedésével egyenes arányban nyitottabbak lesznek művészeti és kulturális termékek iránt, legyen szó irodalomról, színházról, komolyzenéről, filmművészetről vagy kézművességről.