Az első tábort 1861-ben az USA-ban szervezték meg. Az ötlet Frederick W. Gunn fejéből pattant ki, aki reformpedagógusként úgy látta, hogy a száraz tananyag mellett fontos a természetben eltöltött idő és a természettel való szoros kapcsolat. A szolgáltatást eleinte csak a jobb módban élők tudták igénybe venni, mert szegényebb társaik dolgoztak a földeken, esetleg otthon segítettek a kisebb testvérek ellátásában.
Változások a 19–20. század elején
A 19–20. század fordulóján fontos változások történtek. Ennek előzménye az 1800-as években kirobbant kolerajárvány, amely a Gangesz vidékéről az egész világra, elsősorban a városokra terjedt át. Miért oda? Mert a városok kereskedelmi központok voltak, ahol tömegek éltek, nagyon rossz lakhatási körülmények között, szennyezett vízzel és levegővel. A tüdővész is ezek miatt az okok miatt terjedt olyan gyorsan. Orvosolni kellett a problémákat. Elindult az egészségkultusz és a rekreáció (olyan tevékenység, amelyet pihenés céljából végez az ember). Egyre többen tudták igénybe venni a pihenésnek ezt a módját, mert a szülők már rendelkeztek szabadidővel, illetve elérhető áron kínálták ezeket a programokat.
Esélyegyenlőség
Az egyenlőtlenségeket már a népmesékben, történetekben megfogalmazták (például a libapásztorlány jószágait megdobálta a bíró fia), de törvényben az ENSZ 1989-ben, Magyarország pedig csak 1997-ben lépett fel mellette. Annak ellenére, hogy a 20. század végéig várni kellett az esélyegyenlőtlenség állami szintű elismerésére, a különböző államformák igyekeztek a hátrányosabb helyzetben lévőket is üdültetni.
A két világháború között
Fontos kiemelni az I. világháború utáni Magyarország első államformáját, a Tanácsköztársaságot, ami 1919 márciusától 1919 augusztusáig létezett. Sok vitatható és elítélendő döntést hozott, de egyik pozitívuma, hogy azon a nyáron proletárgyerekek tömegeit nyaraltatták a Balatonon. A proletárok bérmunkások, bérből élő nincstelen és elnyomott emberek a társadalom peremén. Gyermekeik soha nem jutottak volna el a magyar tengerhez állami beavatkozás nélkül.
A Szovjetunió megalakulásának köszönhető az úttörőmozgalom létrejötte, aminek elsődleges célja a szocialista embertípus kinevelése volt. Később elhagyták az ideológia terjesztését, csak a nyaraltatásra koncentráltak. Mivel itt nem voltak jelentős társadalmi különbségek, szegény-gazdag ellentét, így csak az volt fontos, hogy minél több gyermek nyaralhasson, és ezért az adott országban a lehető legtöbb falut, várost bevonták a programba.
Az USA-ban ez idő alatt a cserkészmozgalom hódított, amely szintén törekedett a különbségek megszüntetésére, a társadalmi feszültségek orvoslására.
A II. világháború után
Kétpólusú világrend alakult ki 1945 után. Az egyik pólust az USA (kapitalista rendszer, piaci verseny, magántulajdon) jelentette, a másikat a Szovjetunió (kommunista rendszer, minden a párt irányítása alatt áll, állami tulajdonban), hozzá csatlakoztak az érdekszférájukba tartozó államok, amiről a vezetők még a világháború befejezése előtt döntöttek. A táboroztatásban ez az úttörő- és cserkészmozgalom továbbvitelét jelentette.
1990 után
A hátrányos helyzetű gyerekek száma még ma is világméretű probléma. Ezt egyre több helyen ismerik fel, és próbálják elérni, hogy a nehézségekkel küzdő (kisebbségi, nevelőotthonos, fogyatékkal élő, mélyszegény) tanulók is élvezhessék a nyarat, élményekkel, ismeretekkel gazdagodjanak, felzárkózzanak.
Kropokné Kiss Éva
