T. élményei: Amikor a PT táborban voltam, az irodalmi szekció lett a kedvencem. Írótáborba jelentkeztem. Délelőttönként együtt írtunk egy regényvázlatot, és rengeteget tanultam arról, hogyan lehet jobban megfogalmazni a gondolataimat. Azóta bátrabban írok, és már nem félek megmutatni az ötleteimet. Ha később író szeretnék lenni, ez a tábor szerintem nagyon jó alapot adott. Az esti programokat is imádtam, bár a délutáni pontgyűjtős feladatok kevésbé tartoztak a kedvenceim közé. De azok nem voltak kötelezőek, tulajdonképpen állandóan lehetett válogatni, ki mit szeretne csinálni. A délutánok mindig ilyenek. Néha délután is jöttek vendégek, olyankor pedig előadásokon vagy workshopokon is részt lehetett venni.
Az ételek közül reggelire a pogácsa, ebédre pedig a tésztás és húsos kaják ízlettek a legjobban. A szállás otthonos, a környezet szép, jó volt csak úgy üldögélni és beszélgetni is. A szüleim nem aggódtak értem, mert látták rajtam, mennyire jól érzem magam, és egyetértettek, hogy ez egy jó tábor.
Az angoltáboros élményeimről is mesélek mindig, amikor szóba kerül a tábor, mert ott értettem meg igazán az angolt. Nem tudom, mennyire jó vagy rossz a nyelvérzékem, de a táborig egészen másként viszonyultam az idegen nyelvekhez, mint a táborban, illetve a tábor után. Az órákon csak angolul lehetett beszélni, ami eleinte fura volt, de sokat segített. Mi, hanem ehhez, nem igaz? Külföldi gyerekekkel barátkoztam össze, például egy francia fiúval, akivel még most is beszélünk rendszeresen. Rengeteget nevettünk, és közben észrevétlenül tanultam. Tulajdonképpen egy kicsit franciául is.
A PT nem olyan, mint a többi tábor.
Lejegyezte: Kemenczei Mona
