A nagy táborokhoz nagy felszereltség és nagy raktárkészlet is tartozik. Ha több mint száz embert kell mindennap ellátni, akkor bizony hatalmas hűtőszekrényekre és fagyasztókra van szükség.
A nyári tábor második turnusának harmadik napján érkezett meg az új árukészlet. Jókora teherautóval hozták a különféle gyümölcsöket, zöldségeket, a reggelihez, az ebédhez és a vacsorához valót és a nassolnivalókat is. Csokik, rágók, gyümölcslevek, kekszek, magok és természetesen rengeteg jégkrém.
Azt, hogy a jégkrémes fagyasztóláda tönkrement, csak akkor vették észre, amikor már mindent bepakoltak. Valahogy gyanúsan nem volt bent elég hideg, és a jégkrémek – azok is, amik már korábban benne voltak – enyhén puhábbnak tűntek a megszokottnál. Azonnal megalakult a válságstáb, mivel nagyon sok jégkrémről volt szó. És ráadásul extrém meleg volt aznap. A büfében dolgozók sietve felmérték, hogy melyik fagyasztóládában van szabad hely, és mennyi jégkrémet tudnak biztonságba helyezni, amíg ki nem ér a szerelő, és meg nem javítja az elromlott hűtőládát.
Talán más napon egyáltalán nem okozott volna gondot a kialakult helyzet, azonban ezúttal színig voltak pakolva mindennel, köszönhetően az aznapi szállítmánynak. Lassacskán arra jutottak, hogy csak egy lehetőség maradt. Amikor a táborvezető is áldását adta az ötletre, már csak össze kellett trombitálni a tábor lakóit. A legközelebbi foglalkozás helyszínéig rohant a büfé vezetője, és az ott lévők segítségét kérte, hogy minél gyorsabban hívjanak mindenkit a büfé előtti területre.
– Ingyenjégkrém! – kiáltozták a hírvivők, a táborozók pedig kicsit kétkedve elindultak a kijelölt hely felé. A kétkedésüket az előző napok prankjei okozták, néhányan mindent bevetettek, hogy átverjék a társaikat. Lassacskán azért mindenki elindult. És ami pár méterrel távolabb még csak egy viccnek tűnt, az a büféhez érve valósággá vált.
A büféslányok két kézzel osztogatták az olvadozó jégkrémeket. Annyi volt, hogy mindenkinek jutott, aki szeretett volna, annak kétszer is.
A tábor egyik kritikus helyzetéből pedig a legnagyobb buli kerekedett. Az aznapi foglalkozásokat felfüggesztették, és spontán partit szerveztek a jégkrémtől feldobódott táborozóknak. Volt zene, tánc, fergeteges hangulat…és persze jégkrém, minden mennyiségben.
Akik ott voltak, azóta is emlegetik: Emlékeztek, amikor tönkrement a hűtő, és annyi jégkrémet ettem, hogy rosszul lettem vagy mindig ki akartam próbálni a pisztáciásat, akkor ingyen volt, azt választottam, azóta is a kedvencem.
Egy szó, mint száz, ha az élet citromot dob, csinálj belőle limonádét. Ha jégkrémet? Akkor edd meg!
L. Molnár Edit
A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
