A honvágy sajnos szinte minden nyári gyerektáborban felüti a fejét. Ezért is fontos, hogy a táboroztatók fel legyenek készülve arra, ha egy-egy gyerkőcnél eltörik a mécses. Mai cikkünkben Tamást, a PEOPLE TEAM veterán táboroztatóját kérdezzük arról, milyen tippeket, tanácsokat tud nyújtani a szülőknek és a jövőbeli táboroztatóknak.
Barátságos légkör! – A barátságos környezet mindennek az alapja. Fontos, hogy a táborozók már az érkezésük pillanatától kezdve azt érezzék, hogy örömmel látják őket, és bizalommal fordulhatnak a mókusok felé.
Tábor előtti rákészülés! – Jó, hogyha mind a szülő, mind a gyerkőc tudja, mire – milyen programokra, körülményekre, kihívásokra – számíthat. Jó, ha van ideje a táborozónak mentálisan felkészülni a hosszabb távollétre, hisz csomó szorongást okozó helyzetnek a váratlanság miatti sokkhatás és tanácstalanság az okozója.
Állítsunk fel rutinokat! – A következetes napi rutin a táborban kiszámíthatóságot biztosít. Így nemcsak a kiszámíthatóság segít enyhíteni a szorongást és a honvágyat, hanem az is, hogy a szilárd napirend az otthoni rendszeresség nyugalmával tölti el a gyermeket.
Nyílt kommunikáció! – Bátorítsuk a táborozókat, éreztessük velük, hogy bármikor elmondhatják nekünk, ha gondjuk van, vagy szükségük van valamire. Legyünk jó hallgatóság, és bátorítsuk őket arra, hogy megosszák tapasztalataikat a társaikkal is. A honvágy kiváltója ugyanis sokszor a kortárs környezet figyelmének hiánya.
Ne hagyjunk senkit magára! – Fontos, hogy ne csak „beküldjük” a programokra a gyerekeket, hanem – főleg az elején – még legyünk ott mellettük. Mivel mi egyfajta „szülőpótlékok” vagyunk a tábor idején, a jelenlétünk elengedhetetlen a kisebbek biztonságérzetéhez.
Találjunk nekik egy „tesót”! – Párosítsuk a honvágytól szenvedő táborozókat egy „tesóval”, aki támogatást és bátorítást tud nyújtani. Kifejezetten jó párosítás, ha találunk egy jókedvű, extrovertált társat, akinek a kisugárzása feldobja a szomorkodó gyerkőcöt, és elfeledteti vele a gondját.
Maradjunk pozitívak! – Még ha sokszor nehéz is, fontos, hogy a gyerekek – főleg a honvággyal küzdő gyerekek – előtt megőrizzük a jókedvünket, a pozitivitásunkat és a kezdeményezőkészségünket. A gyerekek rólunk vesznek példát, és az biztosan nem fog segíteni a helyzeten, ha azt látják, hogy legszívesebben már mi is inkább otthon lennénk.
Legyen ott egy testvér is! – Ez a tipp inkább a szülőknek szól. A gyerekeknek jót tesz ugyanis, ha nemcsak egy tábori „tesó”, hanem egy igazi testvér is az oldalukon van. Ha ott van mellettük hugi/bátyó/öcsi, láthatják, hogy az otthon bizony nem tűnt el örökre, ott várja mindkettőjüket a tábor végén. Ráadásul egy testvér jelenléte nem csupán mély biztonságot és jóleső megszokottságérzetet kelt a gyerkőcben, hanem a táboroztatóknak is segíthet, hiszen valószínűleg ő ismeri a táborban legjobban a picit, így elláthatja tippekkel a mókusokat is.
Lejegyezte: Bárt Roland
