Programozótáborban lányként? Simán! Mona már most is hasznosítja azokat az ismereteket, amelyeket a PEOPLE TEAM nyári táborában sajátított el – ahol nemcsak programozni, de főzni is megtanult, illetve sok barátot is szerzett.
„Kétszer voltam eddig a PT-ben. Az igazán nagy különbség, ami a kettő között volt, hogy első alkalommal alig ismertem valakit, másodszorra már egy megszokott PT-s baráti körrel találkozhattam újra.
A választott téma szerinti csoportom első évben fiúkból állt, bár nem is vártam mást egy programozótáborban. A második évben kukta voltam, ahol kisebb csoportokat raknak össze. Na nem ott is a fiúcsapattal kerültem egybe? Nem mintha bánnám, nagyon vicces volt. Az egyetlen, ami nekem nem annyira tetszett benne, hogy 3. héten voltunk, és kezdett az elfogyni az alapanyag (például az utolsó nap már nem lehetett kék a makaróni, mert elfogyott az ételszínező).
A kuktatáborban éreztem magamat jobban: laza, jó kaját csinálunk, és sokszor azt is ebédeljük, nem kell a táboros ebédet enni. A kuktás kaják közül a zöld makaróni mindent vitt, de a szülinapi torta is isteni volt. Azok voltak a legjobbak, amiket mi csináltunk. A programozási ismereteket pedig mai napig hasznosítom a tanulmányaimban. Tanultam egy alap programozást, ami segített elindulni infóból. Ma már két nyelven tanulok programot írni, és most fogom kezdeni a harmadikat.
A legszuperebb program a strandolás volt, arról vannak a legjobb emlékeink. Viszont a kedvencem a szabadidős kosarazás. Imádok kosarazni, és mindig összegyűlik egy nagyon jó kosarasbanda, akikkel jó élmény játszani. A tábortáncok is nagyon ütnek, meg a fürdő.
A leghasznosabb tudás, amit a PT-ben szereztem, hogy hogyan tartsak vissza öt fiút a konyha felrobbantásától. Egyszer azt hittük, hogy tényleg megtörtént. Főztünk, és már a harmadik random dolgot borították bele a lábasba, amíg nem figyeltünk.
Eddig minden tetszett a táborban. Talán az egyetlen, ami idegesítő tud lenni, az a takarodó. Mármint logikus, hogy kell, de szerintem meg lehetne engedni, hogy az idősebbek a baráti körrel kint maradjanak. Ott is látnak, a mókusok kint szoktak lenni tovább. Egyébként az bejön, hogy egy helyen van minden, és nincs a legrosszabb állapotban.
A legjobb élmény a barátnőddel együtt lakni egy ilyen helyen. Egy ágyban szoktunk aludni, és egyszer felkeltem éjszaka, rémálomból. Felébresztettem, hogy mennyi az idő, meg hogy nem vagyunk biztonságban. Erre hajnali négykor fogta magát, és lerúgott az ágyról.
A barátaink (fiúk) pontosan a velünk szemben lévő szobában kaptak helyet. Egyszer úgy gondolták, hogy jó ötlet mirólunk beszélni nyitott ablaknál, miközben öltöznek. Úgyhogy odakiabált a barátnőm, hogy mindent hallunk ám, én pedig videóztam. Ekkor jött be hozzánk a felügyelő, mivel este volt. Kérdezte, mit csinálunk. Rávágtuk, hogy ha már a fiúk velünk szemben kaptak szobát, meglessük, ahogy átöltöznek. Még új dolgokat is hallunk magunkról. Erre elnevette magát, és így válaszolt: Ha következőnek átöltözni készülnek, szóljatok nekem is, és onnantól velünk beszélgetett minden lefekvés előtt.
A szüleim nem féltettek a tábor előtt. Hát, nem mondom, hogy utána mennyire érezték, hogy biztonságban vagyok, főleg, hogy nagy társaságom lett, de örülnek, hogy boldog vagyok. Mindenesetre sok mindenben változtam. Türelmesebb lettem, kiderült, hogy hogyan kell kezelnem a dühömet és a lelki problémákat, amik a körülöttem lévő embereknek vannak. Az első csapatvezetőm, VÁP beszólásai pedig a bestek.”
