Hatalmas este volt. Nem a csapatok versenyeztek, hanem szolgáltatóházat csináltunk. Lehetett házasságot kötni, örökbe fogadni, fotózkodni, de volt masszázs és jósda is. Aki akart, levelet küldhetett a másiknak. A postások legalább tizenöt kilométert gyalogoltak. Kivivel mi a koktélbárban nyomultunk.
Találtam a jelmezek között egy flitteres Mozart-kabátot. Színes papírból csináltam csokornyakkendőt, bártender társam pedig kackiás bajuszt rajzolt az orrom alá. Biztosított, hogy simán lejön majd szappannal. Remélem… Elfogyott vagy húsz liter szörp és tíz kiló koktélcseresznye, nekem meg lett egy új szakmám. Raktáros emlékeztetett, mit mondtam az első nap a jelmezekről. Szerinte jó úton haladok, hogy rocksztár legyek.
Ma „korán”, vagyis éjfél előtt lefekszem. Döméék a pudinggate óta olyanok, mint a kis angyalok. 11-kor mindenki ágyban, és maximum még olvasgatnak kicsit; Döme természetesen a dinoszauruszokról. Megint nincs erőm olvasni. Eldőlök, mint egy zsák.
