A drámatábor mindennap egy közös játékkal kezdődött. A táborozók reggeli után szituációs gyakorlatokat végeztek, majd kitaláltak egy témát a délutáni színdarabhoz, aminek általában volt egy kulcsmondata vagy alaptörténete. Ebédig ezzel telt az idő. Aztán átsétáltak a közelben lévő étterembe, ahol megebédeltek. A visszafelé úton pedig megálltak a piac melletti téren, és a Bumm nevű játékot játszották. Ebben a játékban a résztvevők körbe állnak, majd egyvalaki belép középre. Lassan körbeforog, majd az ujjaival pisztolyt formázva „rálő” valakire a körben állók közül. Akire rálőttek, az leguggol, a mellette állók pedig egymásfelé fordulva „lőnek”. Aki a lassabb, az kiesik. Nagyon szerették ezt a játékot, és általában jó nagy feltűnést keltettek vele. Hétfőn többen megálltak a közelükben. Vásárlásból hazafelé ballagó idősek, nyári szünetet a parkban töltő gyerekek, gyorsan ebédelő, munkába rohanó felnőttek. Volt, aki csak megcsóválta a fejét, volt, aki pár pillanatra meg is állt. Aztán megkerülve őket mindenki sietett tovább. Kivéve az unatkozó gyerekeket, akik összesúgva kuncogtak pár méter távolságból.
Kedden még nagyobb figyelmet kaptak. Szinte mindenki vetett rájuk egy-egy türelmetlen pillantást, mert ott voltak, sokan voltak, hangosak voltak. És vidámak. A tegnapi gyerekek kicsit közelebb merészkedtek, úgy figyelték őket.
Szerdán már nem volt akkora újdonság a jelenlétük. Csak a gyerekek figyelték őket, a biciklijüknek támaszkodva, és a zöldséges Józsi bácsi állt ki a boltja elé, mert éppen nem volt semmi forgalom.
Csütörtökön esett. Aznap nem mentek az étterembe, hanem pizzát rendeltek. És szó sem lehetett a szokásos ebéd utáni játékról sem. Pontosabban szó sem lehetett arról, hogy azt a szokott helyükön, a téren játsszák le. Az a nap egyébként kicsit lassabban, kicsit fáradtabban telt.
Péntekre viszont újra ragyogó idő lett. Az étteremben rántott húst adtak sült krumplival és málnás limonádéval. Mindenki jóllakottan és izgatottan várta, hogy végre a térre érjenek, és az utolsó napon is megtartsák mindenki kedvenc programját. Kicsit lassan szolgálták ki őket, sokan vártak aznap ebédre. Ezért kicsit később értek a térre a megszokottnál. És már messziről látták, hogy a kedvenc helyük, a hatalmas platánok alatt, pont a zöldségesbódé szomszédságában: foglalt. A környékbeli gyerekek álltak ott, és Bummot játszottak a tőlük ellesett szabályokkal. Zavarba jött mindenki. A táborozók nem számítottak arra, hogy valaki pont az ő játékukat fogja játszani, ráadásul pont az ő helyükön, a gyerekek pedig arra nem számítottak, hogy a táborozók aznap is megjelennek. Szerencsére könnyen megoldható volt a kialakult helyzet. Közösen játszottak tovább. Hiszen ez pont olyan játék, aminél minél többen vannak, annál jobb a hangulat.
L. Molnár Edit
A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
