A fotóstáborban mindennap más feladatot kaptak a résztvevők. Már a hét elején megbeszélték, hogy melyik nap hova mennek, és mit fognak fényképezni. A második nap témája az épületfotózás volt. Izgalmas és változatos helyszíneket terveztek meglátogatni aznap, de mind közül a legizgalmasabbnak a közelben álló elhagyatott kastély ígérkezett. Azt hagyták utoljára, és meglehetősen fáradtan, de annál kíváncsibban érkeztek meg az épület elé. Nina és Kloé elsőként léptek be a kapun, amit a gondnok nyitott ki előttük. Amikor már mindannyian az udvaron voltak, Sanyi bácsi – a gondnok – mesélni kezdett nekik a kastély múltjáról és a hajdan ott élő emberekről. Ninát teljesen magával ragadta a grófkisasszony története. Még akkor is azon gondolkodott, amikor engedélyt kaptak, hogy az épületbe is belépjenek. Sajnos a régi pompából azonban nem sok maradt. A falakon a tapéta foltos volt, és kopott, a padlót por borította, az ablaküvegeken pedig alig szűrődött be a fény. A bútorok nélkül, üresen várakoztak a szobák, összesen egy csillár lógott bánatosan a plafonról. Nina és Kloé csalódottan néztek össze, Sanyi bácsi meséje alapján valami sokkal szebbre, díszesebbre számítottak.
– Csinálok néhány képet – mondta csalódottan Nina –, mielőtt megfulladok a portól. – Felemelte a fényképezőgépét, és elkattintotta párszor. Az aznapi program ezzel véget is ért.
Csak késő este, a tábori szobájukban ülve vették elő újra a fényképezőiket. Kloé és Nina csendben nézegették, hogy milyen fotókat készítettek aznap. Hirtelen Nina felsikkantott, majd sápadt arccal Kloé felé fordította a kijelzőt. A képen az utolsó helyszínen készített három kép közül az egyik szerepelt. A kopott és koszos környezetben, amit korábban a saját szemükkel is láthattak, ezúttal egy fiatal lány vonásai is feltűntek a háttérben. Ugyan nem teljesen kivehetően, de határozottan állt ott valaki. Nina és Kloé egyaránt biztos volt abban, hogy senki más nem tartózkodott a szobában rajtuk kívül, amikor a kép készült. Nem sokat aludtak aznap éjjel.
Hosszas könyörgésre, másnap szintén a kastély irányába indultak. Természetfotózásra készültek, a kastélyhoz pedig egy nagyon szép park is tartozott, így igazából senkinek nem jelentett problémát az újratervezés. Aznap is a lányok léptek be először a kapun, és egymás szavába vágva hadarták el Sanyi bácsinak, hogy mit láttak a fotón. Sanyi bácsi megvakargatta a fejét, hümmögött néhányat, majd elmosolyodott.
– Csakis a grófkisasszony lehetett – mormogta a bajusza alatt, majd bevezette Ninát és Kloét a szóban forgó szobába. Ugyanazok a koszlott falak, mint egy nappal korábban, ugyanaz a berendezés nélküli terem. Azonban szemben a lányokkal állt valaki. Egész pontosan két valaki. És ami a fotón nem volt jól kivehető, az a délelőtti fényben annál inkább. Nina fintorogva elmosolyodott, a tükörképe pedig viszonozta azt a falon.
L. Molnár Edit
A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
