Csanád nem először járt táborban, de ez volt az első alkalom, hogy nem a saját szobájában aludt. A táborban három osztálytársával, Balázzsal, Koppánnyal és Samuval került egy szobába. Övé lett az egyik alsó ágy, Samué mellett, Balázsé alatt. A négy fiú egyébként az iskolában is állandóan szórakoztatta egymást. Mindenféle csínyeket és vicceket eszeltek ki, aminek az év közben eredménye három intő, illetve a változó és a jó között ingadozó magatartás volt. Csanád élen járt ezekben a tréfákban, amelyeknek gyakran voltak áldozatai a tanárok és a többi osztálytársuk, de leggyakrabban a már említett másik három fiú. Az utolsó – és igen jól sikerült – szívatás során Csanád szobafogságot kapott, Koppányt pedig majdnem nem engedték el a táborba.
Viszont most mégis mind a négyen itt voltak, persze sűrű ígérgetések és fogadkozások hatására. Az ő szobájuk a táborvezetőtől is kitüntetett figyelmet kapott, így nem kerülhetett sor semmiféle nagyobb balhéra. Persze azért volt fogkrém a kilincsen, beragasztott tusfürdő és mogyorókrémmel összekent WC-ülőke is, pedig még csak az első napon voltak túl. De semmi több.
A második nap Csanád már reggel elkezdte törni a fejét, hogy mivel tréfálhatná meg a többieket. Persze olyat kell kitalálnia, ami nem szúr szemet senkinek, amiből nem lesz botrány, ami még elfér az ígéretek mellett, amennyiben elég rugalmasan értelmezzük azokat. Tényleg csak olyan dolgok történtek aznap, amelyek említésre sem méltók. Csanádon kívül azonban egyik fiú sem tréfált meg senkit, úgy látszott, hogy mindenki igyekszik állni a szavát. Csanád egy kicsit csalódott is volt emiatt, valami sokkal izgalmasabbra számított a tábortól. És abban pedig semmi jó nincs, hogy csak ő próbálkozik. Ebben az adok-kapok lenne a lényeg, az, hogy ne lehessen tudni, hogy hol, mikor és mi fog történni.
Csanád csalódottan feküdt le aznap este. A barátai pedig látták rajta, hogy csalódott, de nem mondtak semmit. Mert igenis volt ötletük és tervük.
Amikor Csanád reggel felébredt, még nem sejtett semmit. A többiek még aludtak. Bár az furcsa volt, hogy felette Koppány aludt, mellette pedig Balázs, de nem sokat foglalkozott vele. Odalépett a fiókjához, hogy kivegyen egy pólót, de Samu zoknijait találta a helyén. Az alatta lévő fiókban kulacsok voltak, azalatt pedig WC-papír. Sorra nyitogatta a szekrényajtókat, semmit nem talált a helyén. Ugyanúgy a kis fürdőben sem, ahol nem volt fogkefe, csak tollak a helyükön, a fogkrém helyén pedig egy májkrémet talált. A szobatársai az egész szobát átrendezték, amíg ő aludt. Csanád leült a székre – ami előtte még teljesen máshol állt –, és nekiállt megtervezni a következő tréfáját. Mert ígéret ide, ígéret oda, ezt nem lehetett annyiban hagyni.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
