A tábor harmadik napján Klára egy különös füzetre bukkant az épület egy használaton kívüli termében. Összevesztek Imolával, a barátnőjével, és azért ment be abba a terembe, ahová korábban soha, mert szeretett volna egy kicsit egyedül maradni. Az ablakokat régi sötétítő függönyök takarták. Kicsit széthúzta azokat, és elgyönyörködött a fényben táncoló porszemek látványán, csak azután nézett körbe. A falak mentén polcokat látott. A nagy részük üres volt, azonban a legközelebbin kopott füzetek hevertek. Klára odalépett, és felemelte a legfelsőt. Kovács Klára, olvasta le csodálkozva a címlapról.
– Engem is így hívnak – ámuldozott magában, és még nagyobb kíváncsisággal nyitotta ki a füzetet. Egy naplót tartott a kezében, amiben pontosan ötven évvel ezelőtti volt az első bejegyzés. Klára érdeklődve olvasta, ahogy a névrokona egy tábor első napjairól írt, amin éppen részt vett. Az a régi tábor is jól kivehetően ugyanebben az épületben zajlott, ahol most Kláráék tábora is. Ez önmagában annyira nem meglepő, azt a régi iskolaépületet gyakran használták nyaranta is. Éppen lapozni akart, amikor hirtelen kivágódott az ajtó, és Imola dugta be rajta a fejét.
– Hát itt vagy – állapította meg. – Már mindenhol kerestelek – tette hozzá szemrehányóan. Klára összecsavarta a kezében a füzetet, és elindult a barátnője felé.
– Ne haragudj – mondta Imola, amikor mellé ért.
– Te se – válaszolta Klára, és szinte elfelejtette, hogy mit szorongat a kezében. A szobájuk mellé érve gyorsan az ágyára hajította, és szaladt Imolával a következő programra. Lefekvésig nem is gondolt a füzetre. Akkor mutatta meg Imolának is. Ezúttal ketten mélyedtek bele. Ahogy olvasgatták, és egyre előrébb lapoztak, a régi dátumokat felváltották a jelenkori keltezések. A két lány megdöbbenve nézte a tegnapelőtti, a tegnapi és az aznapi dátumot követően a holnapit és a holnaputánit. Aztán olvasni kezdték a bejegyzéseket. A tegnapelőttiben a naplóban szereplő Klára és társai egy erdei kiránduláson vettek részt. Csakúgy, mint ők. A tegnapiban éjszakai filmezés volt a program. Csakúgy, mint náluk. Ma pedig a közeli állatkertben voltak. Pontosan úgy, mint ők. A lányok izgatottan lapoztak a holnapi bejegyzéshez. A régi Kláráék a nagy melegben strandra mentek. Ettől egy kicsit megnyugodtak. Náluk múzeumlátogatás volt másnapra betervezve. Egész este a naplóról sutyorogtak, majd arra jutottak, hogy pusztán a véletlen műve lehet. Reggel fáradtan ébredtek arra, hogy a szomszéd szobából Petra beront hozzájuk.
– Siessetek – ugrált izgatottan –, a nagy meleg miatt ma strandra megyünk!
Lejegyezte: L. Molnár Edit
