Amikor 2010-ben megérkeztem a táborba, még kicsi voltam, és ijedt. Ez még az az idő volt, amikor nem volt lány- és fiúház, hanem mindenki mindenkivel együtt lakott, és volt mirelit pizzaszelet is a büfében. Az egyetlen dolog, ami érdekelt, az a rajzolás volt, így elbattyogtam a zöld épület alagsorába, és hozzáfogtunk a bemutatkozáshoz. Másnap hozzáláttunk a kézműveskedéshez. Lehetett agyagozni, festeni, tussal megpróbálni nem összekenni magunkat, de természetesen a ceruzát is kezünkbe vehettük. Akkor tudatosult bennem először, hogy akik idősebbek nálam, azok jobban is rajzolnak.
Ez az első év, hogy nem jelentkeztem fotózásra. Galád vagyok, tudom, de mit tehetnék? Túl sok a jó téma, és kevés a hét. Általában az első nap íratnak veled egy tesztet, tele furmányos kérdésekkel, majd annak alapján csapatokba osztanak. A rá következő nap az összes újonc kap egy összefoglalót a gép használatáról, az ismeretlen szavak jelentéséről és egyéb fortélyokról. De nem kell aggódni, hamar a kezedbe kerül a fényképezőgép, és elkezdődik a gyakorlati oktatás is. Érdemes ezt a szekciót választani, mert kiélheted kreatív vágyaidat, megismerkedhetsz a fotózás művészetével és szeretetével, a gép használatával, és végül, de nem utolsósorban a kedves fotótanárokkal is.
Idén veszek részt harmadszorra a kreatív írás szekció óráin. Emlékszem arra, amikor alsóban írtam egy egyszerű tanmesét, és hogy mennyire élveztem az új történet formálódását. Amikor végeztem, és ránéztem a füzetemre, büszke és boldog voltam. Az évek során továbbfejlesztettem e képességeimet, amiben sokat segített a PT kreatív írás részlege. Minden évben vendégül hívunk egy írót, akit később alaposan kifaggatunk munkásságáról.
Minden bemutatott szekcióban van valami, ami megfogott, bármelyikről tudnék oldalakat írni, de sajnos a hely szűkös, így be kell érnetek ennyivel. Persze csak egyelőre, nem úsztok meg, hamarosan folytatom.
László Julcsi
