Háromszor voltam már a PEOPLE TEAM-ben. Elsőre eléggé izgultam, mert más táborokban voltak nem éppen kellemes élményeim, itt pedig senkit sem ismertem. „Hidd el, itt jól érzed majd magad, Boldi, ez más lesz!” A szüleim bármiért képesek lelkesedni. Néha igazuk is van. Legutóbb már úgy érkeztem, hogy alig vártam a találkozást a barátaimmal. Most pedig ott tartok, hogy én próbálok másokat is rábeszélni: gyertek, mert nagyon buli!
Mégis beálltam
Az első két napban bámultam a tábortáncot, és arra gondoltam: na, én ezt biztosan nem. Két nappal később már én is ott táncoltam a tömegben. Van benne valami, amitől az egész tábor egyetlen nagy csapattá válik. Azt is szeretem, hogy semmit sem erőltetnek ránk. Furcsa, de ettől még az órákra is szívesebben megyek.
Angol, csak másképp
Én angoltáborba jártam, ahol csak angolul beszélő tanárral tanultunk. Inkább beszélgettünk, mint magoltunk, és rájöttem, hogy így is lehet nyelvet tanulni. A suliban sem utálom a tanáromat, viszont ott mégis más ez az egész. Mintha a füzetnek okosodnánk, nem pedig azért, hogy képesek legyünk e-maileket írni, beszélni meg bejelentkezni a szállodában, amikor elutazunk nyaralni az óceánon túlra. Azóta bátrabban megszólalok angolul, ami nekem különösen hasznos, mert sokat repülünk. Mondjuk, két óra között öt perccel hosszabb szünetért továbbra is kampányolnék. Nem mindig elég az a fél óra.
Állandó pörgés
A PT-ben az a jó, hogy mindig történik valami. Volt állandó pszichológus (vicces beszélgetések!), kutyaidomítás, tűzzsonglőr, óriáskígyó, íjászat, koncert, és persze nálam bármikor jöhet a pizzatekercs meg az az izé, amibe belecsavarjuk a csirkefalatkákat zöldséggel meg szószokkal.
Jövőre egyedül
Régebben még kicsit paráztam az indulás előtt, most viszont annyira jól érzem magam a PT-ben, hogy legközelebb már az sem fog zavarni, hogy nem tudom biztosan, mikor érkeznek a többiek. A szobákat előre leszervezzük majd. Barátokat szereztem, akikkel év közben is állandóan instázunk, mennek az üzenetek, a két tábor között találkoztunk is , egyszer ősszel, egyszer meg a következő PT előtt. Bátrabb lettem, az is, és még táncolni is beálltam. Pedig arra tényleg azt mondtam volna, bárki kérdezte volna három nyárral ezelőtt, hogy soha.
Lejegyezte: Kimmenick Lara
