E. élményei: Amikor először mentem táborba, mindenki kérdezte, hogy nem lesz-e honvágyam. Igazából nem, mert mindig arra figyeltem, ami éppen történt körülöttem. Próbáltam minél több élményt összegyűjteni, játszani, nevetni, és nem azon agyalni, mi van otthon. A tábor olyan volt, mint egy külön világ, ahol gyorsan otthon éreztem magam, főleg mert a felnőttek is figyeltek ránk.
Láttam viszont olyan gyerekeket, akiknek volt honvágyuk. Velük sokat beszélgettünk, lazultunk a táborban, simán csak együtt voltunk velük, lazultunk, próbáltuk elterelni a figyelmüket a legjobb programokkal. Néha csak az hiányzott nekik, hogy valaki meghallgassa őket. Ha hiányoztak a szüleik, akkor beszélhettek velük. Attól megnyugodtak. Jó volt tudni, oda és vissza, hogy a honvágy nem ciki, hanem normális.
Nekem voltak rossz táboros élményeim is régebben. Sokszor nem éreztem jól magam, nem volt, aki igazán segítsen, és csak vártam, hogy vége legyen. Évekig így jártam táborba, míg végül eljutottam egy táborba, amit színházpedagógusok szerveztek, ahol minden megváltozott, és végre jól éreztem magam. Nemcsak élményeket szereztem, hanem annyi barátot is, amennyi még soha nem volt. Van két barátom is, akit ott ismertem meg, vagyis hét éve, úristen, de régen volt, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ezért szeretem a táborozást: egy egész életre szóló élmény lehet!
Lejegyezte: Kemenczei Mona
