B. L. élményei: Ha valaki rosszul lett, vagy valami gondja akadt, a mókusok azonnal segítettek. (Ebben a táborban a mókusok a táboroztatók.) Láttam olyat is, hogy valaki nem jött ki a szobatársával, és simán átszervezték a szobákat. Fél órán belül megvolt a megoldás. Nyugodtan tudtuk élvezni az ottalvós tábort, de a bejárós táborosok is ugyanúgy részei voltak az élményeknek. Jó volt tudni, hogy tényleg figyelnek ránk, és van kihez fordulni. Az is elég nyerő volt, hogy minden táboroztató fiatal volt. Nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot, nem kellett hülye köröket futni, mint az iskolában, mondjuk.
Tetszett, hogy bele lehetett nézni más szekciók foglalkozásaiba is, így rengeteg új ötlet jött szembe. Igaz, hogy a különböző foglalkozások nagyjából egyszerre zajlanak, vagyis nem tudunk egyszerre színészkedni is és főzőcskézni, de egyáltalán nem lehetetlen megnézni a többieket, ha valaki kíváncsi a sajátján kívül más témára is a több mint húszból. Ha valaki elveszettnek érezte magát, a táboroztatók bemutatták másoknak, és ha szimpatikusak voltak egymásnak, akár össze is bútorozhat adtak. Szobát is lehetett cserélni, ha valakinek ez volt a kívánsága. Gyakran így születtek a legjobb barátságok.
A büfékártyás rendszer is menő. Ha elfogyott az egyenleg, arra is volt gyors megoldás. Meg én például otthon hagytam a fogkefémet. Paráztam rendesen, hogy mi lesz. Amikor azonban szóltam az egyik mókusnak, hogy helyzet van, az belenyúlt a zsebébe, és a kezembe nyomott egy original csomagolású Blend-a-med fogkefét. Utólag is úgy tűnik, hogy mindenre gondolnak, amire pedig nem, azt megoldják, mert a gyerekek érdekében akarják is a megoldást, nem csupán ígérgetnek.
A kedvencem a csapatverseny, ahol Nyunyókát is lehett nyerni.
Lejegyezte: Kemenczei Mona
