A tábortűz hosszúra nyúlt, senkinek nem volt kedve aznap lefeküdni. Még úgy sem, hogy egyre gyakrabban ásított valaki, és egyre gyakrabban csukódott le egy-egy szempár. Lizának jutott eszébe az ötlet, hogy meséljenek ijesztő történeteket, hátha attól felélénkülnek.
Volt, aki már a gondolattól éberebb lett – főleg a félősebbek –, de olyanok is akadtak, akik hülyeségnek gondolták. A túlerő azonban ezúttal is győzött, és Liza belekezdett egy történetbe, amit korábban egy blogon olvasott. A sztori egy kollégium épületében játszódott, ahol éppen kevesen tartózkodtak, mert szünet volt. Csak páran nem utaztak haza, akiknek külföldön élt a családjuk. Leó is az épületben maradt, szobatárs nélkül, magányosan az egész emeleten. Sokáig zenét hallgatott, majd éjfél körül elindult a mosdóba, hogy fogat mosson. Korábban nem zavarta, hogy nincs kihez szólnia, de hirtelen furcsa érzés kezdett motoszkálni benne. Mintha mégsem lett volna teljesen egyedül. Apró neszezést hallott a háta mögül, de amikor megfordult, nem látott senkit. A mosdó becsukott ajtaja résnyire kinyílt, majd visszacsapódott… Liza itt tartott a mesélésben, amikor felhangzott a sokadik figyelmeztetés, hogy ideje lefeküdni. Elégedetlenkedtek egy kicsit, aztán elindultak. Gyorsan fogat mostak, utána ágyba bújtak. De senki nem tudott elaludni azok közül, akik hallották Liza történetének az elejét. Kata kitágult szemekkel figyelte az ajtót, hogy kinyílik-e. Rozi éberen feküdt, és izgult, hogy nehogy neszezést halljon. Egy idő után már nem volt benne biztos, hogy hall-e valamit, vagy csak képzelődik. A másik szobában Reni és Angi sem aludtak, a takaró alá bújva idézték fel a hallottakat. Liza szobatársa, Helka is csak forgolódott.
– Csak nehogy halljak valamit – ismételgette magában. Természetesen úgy értette, hogy Liza horkolásán kívül. Mert ő volt az egyetlen az emeleten, aki nyugodtan húzta a lóbőrt. Arra sem ébredt fel, amikor Reni és Rozi összeütközött a folyosón, és arra sem, amikor Helka felsikított, mert kopogtattak az ajtón.
Egyemeletnyi lány toporgott az ajtó előtt.
– Tudnunk kell, hogy mi volt az – jelentette ki Rozi, miután Helka minden bátorságát összeszedve ajtót nyitott nekik. Majd az ágyhoz lépve megrázta Liza vállát.
– Ne kímélj, mondd el, hogy mi volt az! Szellem, ugye? Vagy démon? – kérdezte Rozi halálra váltan.
Liza pislogott párat, kicsit magához tért, végignézett a lányokon, majd megvonta a vállát.
– A huzat. – Majd visszafordult a fal felé.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
