Az ottalvós tábori éjszakák úgy fonódnak össze a nyárral és ezekkel az élményekkel, hogy nem is tudtam volna egyet se elképzelni nélküle. Ha nyár, akkor sok-sok tábori nap – és majd az este.
Különös élmény
Idegen helyen aludni furcsa. Elsőre legalábbis biztosan, akár még kényelmetlen is lehet a legelső éjszakánk, amíg átállunk az eddig megszokott ágyunkról, takaróról és párnáról, környezetről a nem megszokottakra, az újra. Sokszor ez még felnőttkorban sem mindig megy zökkenőmentesen. Viszont az, hogy valami új vár ránk, az ismeretlen, bármennyire ijesztőnek tűnhet, az izgalom is vele jelentkezik rögtön.
Távolság
A szülőkkel tartott ideiglenes távolság, amit az ilyen ottalvós jellegű tábor biztosítani tud, nagyon fontos, hiszen ez felkészít a különböző nehézségekre, szocializálódásra, illetve magára az egyik legnagyobb előnyére: az önállósodásra is. Kizökkent a jól megszokott környezetből, komfortzónából, ami a felnövés egyik fontos eleme.
Közös rutinok
Sokak számára problémát jelentett (néha a mai napig jelent) a „rendszerezés”, hogy az adott napunk menetében legyen valami követhető, jól átlátható rutin. Ebben segít valamelyest az ottalvós tábor, hiszen a kortársainkkal együtt végezzük el a legalapvetőbb rutinokat (fogmosás, reggeli, ebéd és vacsora, takarítás, ágyazás stb.), amelyek mindennap ugyanolyan időtájt történnek, ezáltal serkentenek arra, hogy ezeket szokjuk és alkalmazzuk, ha visszatérünk az otthoni életünkbe. Így kevésbé lesz idegen (a rugalmasságot nem mellőzve), ha a napjaink egy jól strukturált mederben folynak, amik adott esetben biztonságosan megtartanak minket, mert a fejünkben összeálló vagy már ösztönös rutinhoz mindig vissza tudunk nyúlni.
Időbeosztás
A rendszerezésen túl az időbeosztásban is fejlődhetünk. Ebben a különböző programok segítenek, hiszen mindegyiknek megvan a helye a nap menetében, megtanulhatjuk, hogyan érjünk oda azokra a helyekre, ahol valami izgalmasat csinálhatunk. Mindezeket a tapasztalásokat nem kell egyedül csinálnunk, hiszen ott vannak a társaink, és az egészet koordinálják a táboroztatók, akik végigkísérnek minket a fejlődés ezen útján.
Az éjszaka különlegessége
Természetesen senkit nem buzdítunk arra, hogy különböző csínytevéseket kövessen el a lámpaoltás után, de az estének, a nappalt felváltó sötétségnek mindig is volt egy nagyon különleges hangulata. Előkerülnek a „rémtörténetek”, a pletykák, illetve az éjszakába nyúló beszélgetések a szobatársainkkal; a mai napig felejthetetlen élmény számomra, ahogy leszól a felettem lévő ágyról az egyik barátom: „Fent vagy még?” A mai napig vannak előttem olyan pillanatok az éjszakai kirándulásokból, programokból, persze szigorúan felügyelet mellett, amelyeket ez a napszak tett még izgalmasabbá, kalandosabbá.
Dobó Regina – tábori lélekmentor
