Ínyencfogások a táborban. Kira a PEOPLE TEAM nyári főzőtáborában kísérletezett ki új ízeket, most pedig táboroztatóként térne vissza a PT-be.
Fejtsd ki: miért most, miért velük, miért ezt, miért a PT-ben?
A PT-t négy éve találtuk meg egy jóbarátommal együtt, így elterveztük, hogy együtt eltöltünk ott két hetet, és ez, mint kiderült, egy nagyon más világ, mint az egyetlen tábor, ahol addig voltam, a kis kerületi általánosunk negyvenfős angoltábora. Ez a felfedezés, hogy egy tábor lehet ilyen nagy és ennyire pörgős, izgalmasnak bizonyult, és a barátommal együtt eldöntöttük, hogy mi itt majd táboroztatni fogunk. Az évek során több különböző társasággal és mókussal kötöttünk barátságot, így egyre evidensebb volt, hogy ebbe a környezetbe vissza szeretnék térni, és mivel két hónappal tábor előtt betöltöm a 17-et, kipróbálom magamat mókusként, és visszatérek Kecskemétre az egyik kedvenc helyemre. A kistanárság a barátommal együtt azért jutott eszünkbe, mert fejenként összesen négy hetet voltunk kuktatáborban, és minden évben hihetetlenül élveztük, és úgy éreztem, szuper lenne, ha ugyanazt az élményt tudnám adni a táborozóknak, amit a mi főzőtanáraink adtak nekünk, kuktásoknak.
A legfurább kajálásod vagy kajád a táborban?
Egyszer főzőtáborban a sima kókuszgolyó helyett valami kreatívabbat szerettünk volna az asztalra rakni, így összedugtuk mindannyian a fejünket, és bemondtuk a legabszurdabb dolgokat, ami eszünkbe jutott, végül kiegyezve egy rántott kókuszgolyóban. Persze nem a liszt + tojás + zsemlemorzsa típusú rántás, mert azért nem vagyunk barbárok. A kókuszgolyó alapmasszáját a kínai éttermekből ismert sült banán bundájába és kókuszba mártottuk, majd ezt olajban kisütöttük. Kicsit büdös volt, kicsit csúnya, de a miénk, ráadásul meglepően okés íze is volt.
Mi volt a legjobb táboros melód?
Az első PT-m utolsó napján elég későn tudtak értem jönni, én voltam az utolsó táborozó, aki ott maradt, úgyhogy egy rendes fagyievő maraton után beszálltam a pakolásba, és rájöttem, hogy a jó társasággal nagyon szórakoztató összepakolni az épületeket. Egy ilyen jó élmény után bevett szokásommá vált, hogy nem siettettem túlságosan apukámat, hogy jöjjön értem, hanem beszálltam a tábor kezdetleges összepakolásába, ami gyerekpezsgővel, jó beszélgetésekkel és persze megmaradt fagyival is jutalmazva lett.
Mit irigyelsz a táborozóktól?
Habár a táboroztatók világa látszólag hibátlan és luxus, egyetlen dolgot mégiscsak irigyelni fogok, amikor éppen ételt osztok: hogy a táborozóknak általában odaviszik, de legalább mindig osztják az ételt. Persze nem sajnálom tőlük, de kevés jobb érzés van annál, amikor egy hosszú délután vagy tanulással teli délelőtt után „szádba repül a sült galamb”, és az éppen kedvenc mókusod házhoz szállítja a vacsorádat vagy az ebédedet.
Mi a legnagyobb tábori felfedezésed?
Ha eléggé elhiteted magaddal és mindenki mással, akkor minden íz működik együtt, és finom. A kísérleti stádiumban álló ételkülönlegességek talán ettől a meggyőződéstől érződtek gourmet-fogásnak, a reggel nyolckor rohamban elfogyasztott kotyogós kávé (zabkása híján) félkész instant levessel tálalva pedig így helyettesítette hibátlanul a legpuccosabb pesti bruncholó helyeket. Ennek ellenére minden hitegetés után a reggel 7:30-kor Éhezők viadala-stílusban kivívott fánk (vagy az este hasonló vérkomoly módon szerzett pizza) mégis verhetetlen minden tekintetben.
