Barátság, szerelem, buli, új ismeretek – egy nyári táborban rengeteg inger éri a résztvevőket. Ancsi tudna – és akar is – erről mesélni. A PEOPLE TEAM (PT) kecskeméti táboráról nyilatkozott a lány.
„Egyszer jártam a PT-ben. Első nap csak egy embert ismertem (akivel jöttem), majd odamentünk két lányhoz, hogy akarnak-e beszélgetni, és egyből nagyon jóban lettünk. Sok új embert ismertem meg a PT-ben. Volt egy lány, aki az első tábortáncnál csak úgy odajött hozzánk, és megkérdezte, hogy akarunk-e keringőzni, mi pedig igent mondtunk, és utána minden esti programnál együtt keringőztünk.
A kedvenc szekcióm a sport volt: nagyon jó volt a társaság, a programok, és sok új sportágat ismertem meg. Legjobban az esti csapatversenyek alatt és a tábortáncok közben éreztem magamat. Az első tábortáncnál egy srác megtetszett az egyik barátnőmnek, de a barátnőm nem mert odamenni, ezért én mentem oda hozzá, és megkérdeztem, hogy akar-e táncolni a barátnőmmel. A srác elég furán nézett rám, majd azt vettem észre, hogy a barátnőm már nincs is ott, és erre azt mondtam a srácnak, hogy biztos elbújt.
A szüleim nem féltettek, mivel előttem a nővérem is PT-zett. Nagyon örültek annak, hogy ilyen jól éreztem magamat. Én pedig sokkal bátrabb és merészebb lettem a tábornak köszönhetően. Megtanultam megnyílni és kilépni a komfortzónámból.
Az egyik délután eléggé unatkoztunk, úgyhogy lementünk a hangárba, és egy mókus odajött hozzánk, és megkérdezte, hogy nem akarunk-e frizbizni. Mi persze igent mondtunk, és ez volt az egyik legjobb délutánunk.
Az épület, a környezet szerintem nagyon jó volt. Kicsi, de tiszta volt a szoba, tökéletes két embernek, és az ikerszobák nagyon jó lehetőséget nyújtanak az ismerkedésre.
A kedvenc PT-s ételem a pizza volt – egy jó pizzával sosem lehet mellélőni. Ami kevésbé ízlett, az a tészta – szerintem nagyon fura állaga volt. Egyébként nem változtatnék a PT-n, mert így volt tökéletes. Talán kicsit későbbre lehetne tolni a takarodót, de ennyi.
Nem tudom, hogy ciki vagy félelmetes élménynek számít-e, de volt egy srác, akit elneveztünk modellsrácnak. Utána egész nap úgy járkáltunk, hogy magunkra ragasztottunk egy olyan post-itet, amire fel volt írva, hogy modellsrác❤️, és aztán egyszer csak odajött a srác, és megkérdezte, hogy ki az a modellsrác.
Az viszont egyértelműen szívmelengető volt, amikor egy kisebb lányhoz, aki nagyon szomorúnak tűnt, odamentünk, és felvidítottuk, utána pedig boldog volt.
Szívesen jönnék a következő PT-turnusra is. Érdekel, hogy milyen programok várhatók következő nyáron.”
