Azt gondolhatnánk, hogy egy gyerektáborban a táborvezetők tudják a legtöbb infót a gyerekekről és a felnőttekről is, pedig ez nem így van. A gyerektábor sámánjai és varázslói az orvosok, akik a nap 24 órájában ügyelnek arra, hogy minden rendben legyen. El sem tudjuk képzelni, hogy egy 500 fős, több hétig tartó gyerekfesztiválon, amilyen a PEOPLE TEAM is, mi minden történhet. Egy igazi PT-s orvos valódi polihisztor, hiszen nemcsak a sebkötözéshez ért, de minimum lélekbúvár és spiritiszta is egy személyben. Szükség esetén bemerészkedik a csalánosba megkeresni az elveszett labdákat, s ha úgy adódik, akár szerelmes leveleket is közvetít; ha kell, szellemet idéz vagy koktélt kever.
A focizás közben felhorzsolt térdek és könyökök ellátása rutinmunka. Nagyobb meló egy-egy felszakadt szemöldök vagy száj kezelése. Ha nem megy a táborban, irány a kórház!
A tábori rendelőben sokféle páciens megfordul.
Vannak hasfájós kislányok, akiknek igazából csak egy esti mese hiányzik a nyugodt éjszakához.
Szép számmal fellelhetők a habzsolók, akik a szülői kontroll alól kiszabadulva túl sok fagyit esznek, aztán persze a torkuk és a hasuk tiltakozik. Az utóbbira a legjobb megoldás a tábori büféfogyasztás limitjének beállítása a Zabi Da Kanka mindentudó szoftverén. Napi egy fagyi ebéd után, és punktum!
Akadnak a minden hájjal megkent lógósok is, akik bármit megtennének, hogy ne kelljen angolórára menniük. Reggelente az orvosi váróban ücsörögnek, és rendkívül udvariasan maguk elé engednek minden érkezőt. Mire sorra kerülnek, jó eséllyel eltelt az első óra fele. És mire a doki rájön, hogy az állítólagos pókcsípések piros filctollal rajzolt foltok, már el is kezdődik a szünet. Erre is van megoldás: a szülőkkel egyeztetve másnaptól egy másik szekcióba kerülnek – választásuk szerint.
Vannak még a hazavágyók – ez a „betegség” életkortól független. Ők már az első napon ritka trópusi betegségek tüneteit észlelik magukon, amelyeket csakis az anyukájuk tud – kizárólag otthoni környezetben – kézrátétellel gyógyítani. Ők első lépésként egy szem C-vitamint kapnak, majd rengeteg programon vesznek részt. Általában huszonnégy órán belül megszűnnek a tünetek, sőt a páciensek jó része még egy turnusra marad.
Vannak cserfes nagylányok, akik egyfajta partiklubként tekintenek az orvosi rendelőre. Szerintük a dokiknak minimum érteniük kell a párkapcsolati terápiához és lélektanhoz. Az sem hátrány, ha tisztában vannak a horoszkópok jelentőségével. Leverten, rosszkedvűen érkeznek a váróba, majd néhány perc után nevetgélve távoznak.
Vannak a vakmerő kalandorok, akik nem félnek semmitől. Közülük kerül ki az, aki beledugja az ujját a ventilátorba, hogy megnézze, valóban forog-e; aki trambulinozás közben kirúgja a saját fogát nagy igyekezetében, hogy magasabbra ugorjon a bárkinél; aki szerint a roller versenyautó, vagy aki azt gondolja, hogy egy kétszemélyes hintára odafér harmadiknak.
Szintén a kalandorok csapatát erősíti, aki szerint a tücsök ehető; aki testápolóval próbálja eltüntetni a szemfestéket, és az is, aki minden ellentétes tapasztalat ellenére szentül hiszi, hogy ő Pókember, és igenis képes repülni. Azokról nem is szólva, akik krepp-papírból készítenek maguknak parókát, majd pillanatragasztóval rögzítik a kobakjukon; akik tapintással vizsgálják meg, elég forró-e a sütőolaj a kukták rántott húsához, vagy akik szemrebbenés nélkül nyalogatják a fagyasztóláda belsejét különleges ízeket kutatva. És így tovább a végtelenségig.
A tábori orvosok nemcsak gyógyítanak, de a gyerekek legjobb barátai is. Náluk minden titok a legjobb helyen van, ebben biztos lehet bármelyik táborlakó.
