Az egyetemista, szoftvermérnökként dolgozó Marcell nyaranta Kecskeméten táboroztat. A legjobb táborban – ami nem más, mint a PT, azaz a PEOPLE TEAM.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Ez egy nagyon sokoldalú kérdés. Néha szeretnék sas lenni, aki nagyon magasan száll, és fentről látja a világ minden egyes zugát, de szeretnék cápa is lenni, aki a víz mélységében felfedezheti a csodálatos élővilágot, lustább napjaimon meg macska szeretnék lenni, aki eszik és alszik.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Farsang alkalmával a karunk szakkollégiuma szervezett egy félévnyitó és felvételi vacsorát, ami farsang időszakára esett, ezért a programban egy jelmezverseny is szerepelt. Ekkor egy Captain Morgan-es kalap hatására az az ötletem támadt, hogy kis erőforrással is könnyen kalózzá válhatok. Így lettem tehát kalóz az adott rendezvényen, gyűrűvel a kezemen, egy karddal, sapkával és inggel + bőrmellénnyel virítottam. Ezzel a felállással díjazott is lettem, és nyertem egy különleges kézműves sört az egyik szponzorunktól.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
1. Nem gondolom magam furcsa embernek, az egyetlen furcsa dolog, ami történt velem, hogy kék volt a hajam egyszer 3 hónapig. Nem, nem állt jól.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni?
A tábor mindig is az életem egyik legmeghatározóbb élménye volt – gyerekként is. Táborozóként még Pécsről jártam, és a szüleim vittek autóval, de táboroztatóként már Budapestről jövök a PT-be, mert azóta felköltöztem, és az önálló életemet élem a fővárosban. Arra számítok, hogy sok boldog gyerekkel fogok találkozni, akik még a felnőttlét gondterheit nem viselik a vállaikon, és velük újra gyerekként érezhetem magam, újra átélhetem a gyermekkori emlékeimet. Persze ez csak a tábor ideje alatt tart, mert amint véget ér, visszacsöppenek a saját életembe, ahol szoftvermérnökként dolgozom, és mellette a Műegyetemen vagyok mesterhallgató.
