Egy nagyon jelentős kérdésben hozzám fordult az egyik táborban megismert barátnőm, hogy „Janka, csak te tudsz segíteni”, és tényleg tudtam neki segíteni egy másik táboroztató közreműködésével. Nagyon jólesett, hogy engem hívott, és hogy ennyire megbízott bennem. A PEOPLE TEAM-ben valahogy minden így működik, azt hiszem…
De mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel?
Bármit mondana is, szerintem ezt a legegyszerűbb úgy kezelni, ha hagyjuk a másik érzéseit érvényesülni, de meg is védjük magunkat, és átbeszéljük akár ezerszer, ki miért gondolja úgy, ahogy. Az ezeregyedikre biztosan megoldódik a probléma, és mindketten oda tudunk figyelni arra, hogy meglegyen az összhang.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Egy ekkora jókedvű és színes társasággal, akik itt vannak, tuti, hogy még ez is egy nagy játéknak érződne. A különböző szekciók között kiosztanánk a feladatokat, a gamerek a stratégiáért lennének felelősek, a bátor sportosok őriznék a kapukat, a tudósok és a kézművesek ellenszereket és fegyvereket készítenének az infósok és a robotikások segítségével, akik mindenféle hasznos programot csinálnának hozzá.
Kilógsz a sorból?
A táborban? Dehogy! Itt mindenki tök különleges, és mindenki hagyja, hogy a másik az legyen. Alap.
Milyen állat szeretnél lenni?
Kutya. Imádom a kutyákat!
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Ami elsőre eszembe jutott, az a bolondballagásom. Kukásoknak öltöztünk, és a szemeteszacskóba és búvárfelszerelésbe csomagolt osztálytársunkat toltuk végig egy gurulós kukában az iskola folyosóin. Közben egy régi játék, a kukabúvár reklámzenéje ment.
