Elég menő dolog. A táborban bentlakó, hihetetlen kedves és aranyos dokik állnak bármely turnus minden napján, bármely nap minden percében – mi több: másodpercében! – készen arra, hogy a legjobb tudásuk szerint és minél hamarabb el tudják látni a sérüléseket és a gyengélkedőket.
Ebben segítségre van szükségük tőletek is. Ideális esetben a jellapon, de legkésőbb a táborba érkezéskor ha tájékoztatjátok őket allergiáról, diétáról, illetve az összes egyéb tudnivalóról, amit fontosnak tartotok megemlíteni, ők is felkészültebbek lesznek. Készüljetek fel ti is! A tábornyitón minden turnusban bemutatkoznak a dokik. Király, ha az ő telefonszámuk el van mentve minden telefonban, nem rossz, ha felismeritek őket, de főleg, ha tudjátok, melyik szobában laknak. Általában a SÁRGA HÁZ földszintjén várják az érdeklődőket.
Nemcsak a kicsiket, de a nagyokat, tehát a táboroztatókat is igyekeznek ellátni. Gyakori, hogy vitaminokban, ásványi anyagokban és minden földi jóban gazdag, kancsónyi koktélokkal szaladnak körbe a Hangárban, hogy „felpumpálják” a dolgos, ám kissé megfáradt mókusokat és tanárokat. Ezúton is hálásan köszönjük a lankadatlan igyekezetet!
– Jaj!
– Mi történt?
– Nem tudom. Azt hiszem…
(…megmart egy darázs, megszúrt egy méh, megcsípett a szobatársam, szédülök, fáj a hasam, valamiért vérzik az orrom, azt hiszem, napszúrást kaptam, satöbbi, akármi, mert ugye minden és bármi megtörténhet egy gyerektáborban.)
– Nyomás az orvosi szobába! Elkísérlek.
Lejegyezte: Husi Gergely
