Béluska még sosem volt táborban. Sőt, hogy pontosabbak legyünk: Béluska még soha nem volt távol az otthonától. Tavaly nyáron azonban a PEOPLE TEAM gamertáborába készült. Ő lelkesen, a nagymamája aggódva.
Béluska előélete
Amikor Béluska kicsi volt, pórázon sétáltatták, és nem nyúlhatott hozzá a homokhoz a homokozóban. Ami csak megtetszett neki a játékboltban, azt mind megkapta.
Az iskolás Béluskát a nagymamája ébresztette puszival, és ágyba vitte neki a reggelit. Minden reggel kézen fogva kísérte az iskolába, és minden délután érte ment. A kettő között otthon rágta a körmét aggódva, nehogy baja essék a kis unokájának. Közben persze rendbe tette és kitakarította Béluska szobáját.
Béluska azt kapott ebédre, amit csak kívánt, és ha mégsem ízlett neki, főztek helyette mást. Ha elesett, még a legkisebb horzsolásra is ragtapaszt kapott, természetesen csak a gyógypuszik után.
Béluska készülődik
Béluska a táborba három hatalmas bőröndöt vitt magával, meg is lepődött a többiek hátizsákjai, sporttáskái láttán. Az egyik bőrönd tele gyógyszerrel és kötszerrel, a másik rengeteg ruhával. Egy napra nem is egy, hanem több ruházat, hátha összepiszkolja magát. A harmadik bőrönd a nagymamája speciális dolgait rejtette: sólámpa, hogy ne féljen a sötétben; lábmelegítő, ha esetleg fázna.
Béluska a táborban
Béluska eleinte minden órában hírt adott magáról a nagymamájának. Ahogy telt az idő, és egyre jobban belemerült a játékba, egyre rövidebb üzeneteket írt, és pár mondat után letette a telefont. A végére teljesen elfeledkezett az üzenetírásról és a telefonálásról.
Furcsa volt az első éjszakája, félelmetesek a kintről beszűrődő zajok, nehezen tudott elaludni. Ám amikor látta, hogy a többiek a legnagyobb nyugalommal szuszognak, némi forgolódás után ő is álomba merült.
Reggel puszi helyett zenével ébresztették. Evés előtt rendbe kellett raknia és kitakarítania a szobát. Az ennivalóért az étkezőbe kellett mennie, és azt ette, amit kapott. Hamarosan megevett mindent, még repetát is kért a spenótból.
Napközben focizott a porban, kirándult az erdőben, napozott, pancsolt önfeledten. Esésnél felhorzsolta a térdét, és akáctüske ment az ujjába. Estére csupa maszat volt a teste, a bőre merő karcolás és seb, arcán a bőr pirosra sült, hátán lehámlott.
Béluskából Béla
Nagymamája annyira aggódott érte, hogy leutazott hozzá a táborba. Kereste az ő hófehér bőrű, félénk kis unokáját, erre megjelent előtte egy csokiszínűre barnult, vagány srác. Elpityeredett:
– Hová tűnt az én Béluskám?
– Mama, ne hívj engem többé így! A nevem mostantól: Béla!
Tóth Réka