A kis állatkertben minden nyáron több turnusban tartottak tábort, amelyek során a gyerekek megismerkedtek az állatokkal, és részt vettek a gondozásukban. A park területén szabadon sétáltak az őzek és az alpakák, a füves terület szélén pedig kifutókban várakozott a többi állat. Rókák, nyulak, tengerimalacok, szurikáták, mongúzok, gyűrűsfarkú makik, ormányos medvék, kenguruk és mosómedvék. Mici, a sávos mongúz volt a miniZOO sztárja, a gyerekek kedvence, végtelenül barátságos és kíváncsi természete miatt.
Mici és Maci, a két mongúz egy hatalmas ketrecben lakott, ami tele volt búvó- és mászóhelyekkel. Maci kicsit tartózkodóbb volt, Micit viszont nem lehetett kordában tartani. Minden látogatójának azonnal az ölébe ült, és módszeresen kipakolta a zsebeit. Lenyúlta a hajgumikat és a napszemüvegeket, és magához ragadott minden mozdítható tárgyat. A táborozók már jól tudták ezt, így mindenki üres zsebekkel, ékszerek és egyebek nélkül lépett a mongúzok kifutójába.
Mici egyszer a táborozók uzsonnáját is elcsente, amikor óvatlanul, a ketrechez túl közel helyezték le azt. Szerencsére nem ízlett neki, így csak bedugdosta a korábban szerzett kincsei közé.
A tábor reggelente korán kezdődött, hiszen az állatok ellátása nem várhatott sokáig. Általában még előző nap megbeszélték, hogy kinek mi lesz a másnapi feladata, így érkezés után azonnal neki is tudtak látni.
Az egyik reggelen azonban a szokásától elérően Mici nem várakozott a ketrec ajtaja mögött. Lilla és Lili, akik aznap a mongúzokhoz voltak beosztva, csodálkozva néztek egymásra. Maci egyedül ücsörgött a megszokott helyén, és onnan figyelte, hogy mi fog történni. Micinek azonban nyoma sem volt. Még akkor sem került elő, amikor a lányok óvatosan kinyitották az ajtót. És akkor sem jött elő, amikor hívogatni kezdték. Megijedni nem nagyon volt idő, azonnal szaladtak Balázshoz, az állatkert vezetőjéhez. Balázs felvonta a szemöldökét a lányok beszámolója hallatán, és azonnal a mongúzokhoz sietett.
Micit ő sem találta. Addigra már mindenki tudta, hogy valami baj történt Micivel, mindenki kedvenc mongúzával. Ott tömörült az összes táborozó, aggódva a kifutó előtt, és várták, hogy mi lesz. Balázs egyedül ment be a kifutóba, majd mivel ott ő sem talált Macin kívül mást, benyitott a mongúzok éjszakai szállására is. Percekig nem történt semmi. Azonkívül, hogy Lili halkan elsírta magát.
Majd végtelennek tűnő idő múlva előbukkant Balázs, mosollyal az arcán.
– Nincs semmi baj – mondta. – Mici csak pihen.
Szokatlan volt a dolog, hiszen eddig nem sokszor látták Micit pihenni. Izgága volt, minden lében kanál. Lili sem értette, csak hüppögött tovább. Balázs mellélépett.
– Ne sírj, Lili – vigasztalta. – Inkább örülj annak, hogy pár hónap múlva már nem csak két mongúzról kell majd gondoskodnunk.
L. Molnár Edit
A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
