Mi az az étel, ami egészen biztosan minden kis kukta repertoárjában megtalálható? A palacsinta. Így természetesen egy főzőtábor sem az igazi palacsintasütés nélkül. A kukták csapatokban kezdtek el dolgozni aznap, és a cél az volt, hogy mind a négy csapat készítsen legalább harminc palacsintát. Az összesen százhúsz, egészen biztos, hogy mindenkinek bőven elég lesz, még akkor is, ha valamelyik csapatnak mégsem sikerül teljesítenie a feladatot.
Az egyes számú csapat tagjai hosszas huzavona után beismerték, hogy ők annak ellenére nem tudnak palacsintát készíteni, hogy elvileg azt minden kukta tud. Remek indokaik voltak a miért nemre, kezdve a laktózérzékenységtől egészen a palacsinta nem szeretéséig. Mondjuk, az utóbbi nem annyira jó indok, sőt kifejezetten érthetetlen. Szóval ők úgy döntöttek, hogy nem sütnek palacsintát. Kilencven is biztosan elég lesz. Helyette inkább leültek römizni.
A második csapat szerencsére gyakorlott palacsintasütőkkel rendelkezett, minden esélyük megvolt arra, hogy feltálaljanak harminc ínycsiklandó palacsintát. Mindenki értett hozzá, mindenki készített már korábban, mindenki imádta. Csak abban nem sikerült megegyezniük, hogy hány tojásra van szükségük, illetve abban, hogy tejet vagy szódavizet rakjanak a tésztába, esetleg mindkettőt. A csapat végül öt részre szakadt – hiszen öten voltak – a nagy egyet nem értésben, és mindenki duzzogva elvonult. Ketten beálltak römizni, a többiek pedig az asztal köré telepedtek, persze jó messze egymástól.
A hármas számú csapat nekiállt a sütésnek. És végül készült harminc darab szénné égett, kerek, lapos valami, ami maximum ijesztgetésre vagy elrettentő példának lehetett alkalmas. Felváltva sütöttek, közösen égettek. Szerencsére a tojást eleve kifelejtették belőle, amúgy is kár lett volna érte.
Az utolsó csapatnál azonban nem harminc, hanem negyven darab szemet gyönyörködtető palacsinta készült. Gondosan megkenve lekvárral vagy mogyorókrémmel, megtöltve kakaóval vagy fahéjas cukorral. Mindenki kivette belőle a részét. Először is egyetértettek abban, hogy melyik a tökéletes recept. Aztán gondosan lemérték a hozzávalókat. Bársonyosan simára keverték a tésztát. Pont megfelelő hőmérsékletűre hevítették a serpenyőt. És sütöttek negyven tökéletes színű és tökéletes formájú palacsintát. Megkenték, és tálcára rakták. Hogy végül miben botlott el, aki az asztal felé vitte őket? Soha nem derült ki. De negyven tökéletes palacsinta borult a porba egyetlen másodperc alatt. Aznap lekváros kenyér volt a vacsora.
L. Molnár Edit
A szöveg a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont támogatásával készült.
