Ha minden évben visszatérsz ugyanarra a helyre, például nyári táborba, annak megvannak az előnyei: jobban megismered a helyszínt, új barátokat szerzel, tudod, mire számíthatsz. Gergő szerint ez nem unalmas, sőt: eddig négyszer táborozott a PEOPLE TEAM-nél, és teljesen máshogy érezte magát az első és az utolsó alkalommal.
„Négyszer jártam a PT-ben. Talán a legnagyobb különbség ezek között az volt, hogy elsőre sok idegen ember között, új helyen voltam, de elképesztően hamar beilleszkedtem. Most, hogy ismerek sok embert, a programokat, egy nagyon nyugodt helyen barátokkal lenni teljesen más, mint elsőre.
A kedvenc helyem a kajaőrség, a legjobb program pedig a szolgáltatóház volt, amiből mi is kivettük a részünket. Gondolkodtunk egy olyan dolgon, amivel meglepetést tudunk okozni mindenkinek, mókusoknak, táborlakóknak egyaránt. Kevés gondolkodás után azt találtuk ki, hogy felpakolunk minél több butaságot a szobánkba, így került fel egy tábla, cappys szék stb. Ezekből alakult ki egy általunk áldozati asztalnak nevezett terület. Aztán (persze teljesen barátságosan) elkértük a nagyon kedves szomszédaink polcait, és egy az egyben leparkettáztuk vele az egész szobát. Pár kuka és diszkófény beszerzése után indultak az esti misék és áldások. Már aznap este a fél mókuscsoportot sokkolni tudtuk vele, és egy elképesztően vicces esténk volt. Amire pedig mi sem számítottunk, az a szolgáltatóházba való bekerülésünk, ahol egy éjszakán át tábori áldást adhattunk. Megint képesek voltunk alkotni szerintem, és jövőre egy ennél is jobb ötletünk van (nem ijesztésnek szántam).
Szekciók közül nagyon élveztem a régészetet, ami információdús téma, az angoltudásom nagy részét pedig szintén a PT-nek köszönhetem, és itt használtam a legtöbbet. Sokat változtam a táborban töltött idő alatt, például figyelmesebb lettem, a tűréshatáromat feljebb toltam, és még sorolhatnám. Egy mókustól kapott nagyon jó tanács, hogy »az, hogy lazának tűnsz, még nem jelenti azt, hogy nem vagy szervezett«.
A szállás kényelmes, a szobák többnyire jó állapotban voltak, aludni tökéletesek. A táboros kaják közül a pizza a legfinomabb, és a reggelik nem is lehetnének jobbak. Próbáltam minél több ételt megkóstolni, nekem ízlett minden.
Nem vettem részt ennél jobb táborban, a PT az egyetlen, és az is marad szerintem. A tábor hibájából eredően nem találkoztam semmi rosszal a PT-ben. Megismertem a máig legjobb barátaimat, és bárhogyan nézem, a nyaram központja a tábor.”
