1995-ös táboroztatói emlékeim a PEOPLE TEAM-ről
Vége a szemeszternek. Ezt a félévet is abszolváltam, mégpedig egész jó eredménnyel. Indulhat a nyár! Tudom, tudom, ez az évszak nem csak a nyaralásról szól. Találni kell munkát is, hogy ne anyutól kelljen pénzt kérni. Nyelvszakosként jó ötletnek tűnik nyelvtáborba jelentkezni, ahol egy kicsit másként kell tanítani, nem kell tanmenethez ragaszkodni vagy a mentortanár gondolatait megvalósítani. Önállóak lehetünk, és annak is kell lennünk. Beleadunk mindent, legyen szó rejtvényekről, dalokról, kreatív írásról, interjúkészítésről vagy társasozásról a szabadban. A nyelvórák után kezdődnek aztán az igazán pörgős szabadidős programok. Foci, strand, bringázás, divatbemutató, táncórák s minden, mi szem-szájnak ingere.
Már végzett tanárként indulok újra szerencsét próbálni; remélem, idén is szükség lesz rám. És duplázhatok: rögtön az iskolaév vége után indulnak a tíznapos turnusok Vajtán, a PEOPLE TEAM nyári táborában. Izgatottan várom, hogy – nem túlzás – festői környezetben dolgozhassak és nyaralhassak a mindig szuper jó fej táborozókkal és táboroztatókkal.
Az első turnus végén azonban kiderül, nem is olyan egyszerű elbúcsúzni az egyik csapattól, majd lelkileg és tananyaggal (meg persze tiszta ruhákkal) felkészülni a következő bő egy hét új táborozóira. Új tanárok érkeznek, a táborvezetés lecserélődik, fél napunk van az átállásra. Megérkeznek a buszok, leszállnak a kissé megfáradt, ámde lelkes gyerekek és fiatalok. Tanári megbeszélés, tábornyitó, csoportbeosztás, teremkiosztás, hálók kiosztása, tábor rendje és megannyi tennivaló. A legizgalmasabb kérdés, hogy kik vannak a csoportomban, a fiúk vagy a lányok lesznek-e többségben, a kicsik vagy az idősebbek. Bárhogyan is alakul, jó lesz.
A könyvtárszobában tanulunk másnap, ülünk a kényelmes fotelokban a fiúkkal; ha jól emlékszem, csak kamasz fiúkkal áldott meg a sors abban a turnusban, 1995 júliusában. Nagyon régen volt, sok-sok részlet eleven él bennem, de van, ami feledésbe merült. Az ott megélt pozitív érzés azonban mindig felidézhető.
Szerelem, ahogy a csillagokban meg volt írva
Huszonöt év telt el azóta; 25 évvel ezelőtt, egy németországi ösztöndíjjal a zsebemben úgy éreztem, a nyár csupa jót tartogathat számomra. „Nyári kaland” – sokunknak ismerős; szeretjük, mert édes, bizsergető, és habár sejtjük, hogy rövid ideig tart majd, talán ezért is igyekszünk minél tovább és intenzívebben megélni. A tábori napirend mindenki számára eltért a mindennapoktól. A felnőttek csapatát a kávé és a multivitamin-tabletta kombinációja tartotta fitten; miközben éjszakába nyúlóan próbáltuk megfejteni a világ dolgait, hajnalig fénymásoltunk, cserélgettük az anyagokat, rántott csirkét ettünk. Mindenki együtt. Ő és én még inkább együtt.
Kamaszokból álló kis csoportom is megsejtett valamit abból, hogy valami megváltozott körülöttem. Horoszkópot írtunk egymásnak; kis segítséggel mindenki különféle jóslatokba bocsátkozott a kalapból kihúzott társa jövőjéről. A játék úgy az igazi, ha mi is együtt játszunk. Így mikor rám került a sor, hogy megtudjam, mi van nekem megírva a csillagokban, a mindent megérző kamasz szavai nem pontosan idézve így hangzottak: összeházasodtok, gyerekeitek lesznek, szóval ti egy család lesztek. Arról a fiatalemberről írt, akivel az elcsent szabadidős perceimet töltöttem. És az elmúlt 25 évet.
Az ezüstlakodalmon túl is áll a tábor
Idén kicsit nosztalgiázva újra felvetődött a kérdés, hogy pontosan mikor találtunk egymásra. A fiókokban heverő cetlik, régi képeslapok, jegyzetek nem adtak erre választ. Ekkor fordultam némiképp bizonytalanul, de reménykedve a legmegbízhatóbb forráshoz. Attila [Ater], köszönjük neked, hogy a tábor fő szervezőjeként elküldted nekünk az akkori jelentkezési lapot! Ezzel egy időben a férjem is újra átnézte régi emlékeit, az akkori filofaxlapjai előkerültek végre. Így a puzzle-darabok összeálltak egy egésszé. Tíz napon át ünnepeltünk az évfordulónkat, mert mind a tíz nap fontos volt. Azóta négy lányunk született, akik maguk is megismerkedtek a PEOPLE TEAM – immáron kecskeméti, hétnapos – táboraival. Szívből örülök, hogy az elmúlt mintegy három évtized óta a PT-táborok még mindig nagy sikernek örvendenek.
Köszönet az akkori táborlakóknak, különösen a horoszkópom írójának!
Üdvözlettel:
Leo
