Sok szülőnek problémát okoz, hogy milyen életkorban küldje a csemetéjét először táborba. Erre nem lehet mindenkire érvényes választ adni. A szülőnek ismernie kell a gyereke személyiségét, temperamentumát, hogy vele együtt dönthessenek a táborozásról. Szakemberek – megfelelő és alapvető feltételek mellett – hatéves kortól javasolják a táborozást. És hány éves korig? Ameddig a gyereknek erre igénye van.
Hat- és nyolcévesek
A gyerekek többsége ebben az életkorban már élvezi a táborozást. De ahhoz, hogy hat-nyolc évesen arra ösztökéljük, hogy egy vagy két hetet tőlünk távol töltsön, muszáj jól ismernünk őt, érteni minden rezdülését, megnyilvánulását. Amennyiben csemeténk már hatévesen is önálló, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy anya vagy apa esténként mesét olvasson, illetve tud önállóan tisztálkodni, öltözködni, akkor minden alapvető akadály elhárult az első táboros próbatétel elől.
Könnyebb a mama és a papa dolga, ha a nagyobb testvér már táborozott, és az ő pozitív élményei a kistesójára is átragadtak. Ebben az esetben a kicsi is vágyni fog arra, hogy megtapasztalja, amit a nagyobb már átélt.
A szülők érzései is kulcsfontosságúak: amennyiben őket jobban megviseli a gyermektől való elválás, mint magát az utódot, akkor érdemes egy-két évet várni.
Kilenc felettiek
Ebben az életkorban a gyerekek már képesek önálló döntéseket hozni. Ha a leendő táborozó konkrét elképzelésekkel bír, esetleg ő maga voksolna egy tábor mellett, akkor a szülőnek nem szabad ebben akadályozni őt. Ha nincs pontos terve, közösen is keresgélhetünk az interneten, hogy ízelítőt kapjunk és informálódjunk a lehetőségekről. Közben segíthetjük a gyerek érdeklődését felkelteni, vagy az elhatározásában megerősíteni.
Előfordulhat, hogy kilenc-tíz évesünk még nem elég önálló és nem szívesen válik meg tőlünk. A szülő feladata ilyenkor az, hogy beszélgessen a gyerkőccel a táborozás előnyeiről és lényegéről, ugyanis ha egyedül hagyja a csemetét az információk tengerében, akkor valószínű, hogy később sem lesz hozzá kedve. A szülő felelőssége, hogy a gyereke idejében függetlenedni tudjon – a táborozás az önállóságra nevelésben is segít.
Táborozás tizenkét éves kor körül
Egy kiskamasznak nyilvánvalóan szüksége van a tábori kalandokra. Főként vakáció idején, hiszen a képességei és a készségei folyamatosan fejlődnek. A pubertás közeledtével jó, ha tudja, miben ügyes igazán, mik az erősségei, tudniillik az identitáskeresés időszakában privilégiumot élveznek a fix kapaszkodók. Fontos, hogy a gyereket meghallgassuk és adjunk a véleményére – ebben a korban már igenis képes kardinális döntések meghozatalára és a helyes választásra. Bízzunk a csemeténkben, és helyezzük előtérbe az ő vágyait, elképzeléseit a sajátjaink helyett!
