A. K. élményei: A PT gyerektáborában voltam, és ez a nyári táborozás teljesen feltöltött. Egyébként is le voltam egy kicsit eresztve, amikor megérkeztem, mert ez az évem nem volt a legszerencsésebb. Bár volt olyan pillanat táborozás közben is, amikor nagyon elfáradtam és rástresszeltem dolgokra, végül sikerült megnyugodnom és továbblépni. Rossz pillanatai mindenkinek vannak, nem igaz? Itt megtanultam, hogy nem baj, ha néha megállunk egy pillanatra, mert utána még jobb élmények jönnek.
A táborban rengeteg barátot szereztem, és ezek közül több kapcsolat szerintem hosszú távon is megmarad. Ha valaki bosszantó volt, megpróbáltuk az ő fejével gondolkodni, és így mindig megoldódott a helyzet. Észrevettem, hogy figyelek azokra is, akik visszahúzódóbbak. Jó érzés volt úgy alakítani a programokat, hogy mindenki fel tudjon oldódni, és közben új ötletek születtek. A barátaimmal mi is kitaláltunk programokat, és a csapatvezetők engedték, hogy megvalósítsuk az elképzeléseket este vagy éjszaka, amikor a nagy tábori programok zajlottak. Olyan volt ez, mintha mi is táboroztatók lettünk volna. Elég menőnek éreztük magunkat.
A kedvenc programom az esti, amőbás focipályás játék volt, amikor mindenki izgatottan kereste a kincseket. Igazából az egész tábor volt a kedvenc helyem, de a focipálya kapujánál eltáncolt tábortáncok különlegesek voltak. Ilyenkor 400 ember együtt nevetett és mozgott.
A legjobb pillanat az utolsó este volt, amikor látszott mindenkin, mennyire nem akar hazamenni. Akkor éreztem igazán, hogy ez a nyári tábor sokkal több volt, mint egy sima hét: különleges közösség lettünk, tele nevetéssel és boldogsággal.
Lejegyezte: Kemenczei Mona
