Dóri a PEOPLE TEAM nyári táborában tapasztalta meg, hogy egy feladat végzése közben is lehet jól szórakozni. Nem véletlenül tartja a PT-t a második otthonának.
Fejtsd ki: miért most, miért velük, miért ezt, miért a PT-ben?
Számomra egyértelmű volt, hogy idén is jelentkezni fogok a PT-be. 2019 óta minden évben visszamegyek ebbe a táborba, és az otthonommá vált. Nem tudok elképzelni már egy nyarat sem a PT nélkül. Olyan közösség alakult ki, ahová egyszerűen mindig visszavágyok, és az egész tábornak olyan varázsa van, amit máshol nem talál meg az ember. Arra az egy hétre (vagy hetekre), amíg ott vagy, elszállnak a mindennapi gondjaid, és egy izgalmas, befogadó közösségbe csöppensz, ahonnan nem akarsz majd hazamenni.
A legfurább kajálásod vagy kajád a táborban?
Emlékszem, egyszer, amikor már a vacsorának is rég vége volt, nagyon éhes lettem, és szereztem magamnak egy virslis péksütit, csak már ki volt száradva, ezért ettem hozzá konzerves zöldségkrémet meg reszelt sajtot. Mindenképpen maradandó élménynek mondanám.
Mi volt a legjobb táboros melód?
Az én egyik kedvenc tábori feladatom az őrség, legfőképpen a kajaőrség és a trambulinőrség. Ezeket nem is igazán munkának élem meg. Nagyon jó érzés, amikor odaülnek körém egypáran, és beszélgetünk, nevetünk. Jó tapasztalat számomra, hogy tudom úgy végezni a feladatomat, hogy közben őszintén jól érzem magam.
Ezt a szót vagy kifejezést csak a PT-ben hallhattad…
Elég sok van: mókus; süti, kacsa, király; Golden Boy-tábortánc; és még sorolhatnám. Mindegyiknek megvan a története, és mindegyikhez tudok kötni személyes tapasztalatokat és érzéseket.
Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!
Emlékszem, amikor először jártam a PT-ben, angoltáborban vettem részt. Egyik nap Alszik a várost – vagy ahogy ott hívtuk, Maffiát – játszottunk egy másik angolos csoporttal. Számomra ez nagy előrelépés volt, mert akkoriban nagyon zárkózott voltam, és akkor ott tényleg felszabadultan viselkedtem annak ellenére, hogy sok új emberrel voltam egy közegben.
