Az első táborában ugyan még elkövette azt a hibát, hogy csak egy turnusra maradt, azóta viszont három hetet tölt minden nyáron a PEOPLE TEAM berkeiben. Erről beszélt nekünk Botond, egy veterán táborozónk, aki arról is mesélt, miért és milyen leosztásban érdemes végigtolni egy igazi PT-maratont.
Még 11 voltam, mikor először jöttem a PT-be. Egyedül – még abban sem voltam biztos, hogy élvezni fogom egyáltalán. Ehhez az is hozzátartozott, hogy anyum íratott be a PT tudóstáborába azzal a szöveggel, hogy csináljak valami értelmeset is a nyáron. Őszintén szólva nem nagyon volt kedvem tanulni nyáron (!), és ez a „tudóstábor” sem hangzott jól – a sulis természetismeret-órák jutottak róla eszembe. Brr.
Emlékszem, még odafelé a kocsiban azt számolgattam, hányat kell aludnom ahhoz, hogy hazamehessek inkább CS-ézni. Aztán mikor megérkeztem, hirtelen rájöttem, hogy ez nem egy uncsi, sulis kémia- vagy biosztábor; inkább olyan, mint valami nyári gyerekfesztivál. A rengeteg ember, a hangulat, a pörgés hamar megfogott. Mint mondtam, egyedül jöttem a táborba, de ez szerencsére csak kicsit zavart, mert amúgy hamar le tudok spanolni az emberekkel. Ez akkor sem volt másképp: mikor megkaptam a szobámat, először még fura volt elképzelni, hogy a következő hetet a szobatársaimmal töltöm, de a nap végére nagyon jól összehaverkodtunk – emlékszem, hajnalig abba sem hagytuk a röhögést, aztán a reggelinél azt hittem, belefejelek a müzlimbe. „És most jön még a tudomány…” – gondoltam, és már előre féltem, hogy ott aztán tényleg kidőlök a padból.
Aztán hamar realizáltam, hogy ez most tényleg nem olyan lesz, mint egy környezetismeret-óra. Egyrészt nem a padokban nyomorogtunk, hanem a szabadban zajlottak a programok. Arról beszéltünk tök kötetlenül, kinek mi jut eszébe a tudomány szóról, aztán kémiai kísérleteket mutattak nekünk, konkrétan robbanásokkal, meg minden. Így meg aztán tényleg nem volt nehéz ébren maradni.
Ráadásul a CS-zésből sem maradtam ki. A táborban nem kell csak a saját témáddal foglalkozni – van lehetőség kipróbálni a többiek foglalkozásait is. Így másnap már azon kaptam magam, hogy éppen de_dust2-n kaszáljuk egymást az új spanjaimmal.
Ahhoz képest, hogy először még a tábor végét számolgattam, mikor eljött a vasárnap, alig akartam kikecmeregni a szállásunkról. Irigyeltem azokat, akiknek csak most kezdődik a tábor. Ezért hazafelé elhatároztam, hogy legközelebb ráveszem anyumékat, hogy jövőre több hetet is maradhassak. A PT-ben ugyanis minden nyáron három turnus indul egymást követően – és én mindhármat be akartam célozni.
Év közben elkezdett érdekelni a programozás is, úgyhogy tökre örültem neki, mikor láttam, hogy a PT programozótábort is indít. Anyáékat hamar meg tudtam győzni, mert mondtam nekik, hogy ez a suli után is használható lesz majd. És mivel látták a lelkesedésemet, megengedték, hogy részt vegyek a harmadik turnuson is. A gamertábort választottam – a PT végén már ráfér az emberre egy kis lazulás.
Azóta is ezt a mintát követem: egy kis szakma, egy kis tudomány, aztán buli és szórakozás. Mi más kéne még a nyárba?
Lejegyezte: Bárt Roland
