Emese nem táborozott ugyan a PEOPLE TEAM-ben, azonban táboroztatóként így is találkozhatsz vele a kecskeméti gyerekparadicsomban. Az ő bemutatkozása következik.
Mutatkozz be, kérlek!
A nevem Némedi Imre Emerencia Miklós Emese. Az Imre Édesapám miatt van benne az igazolványomban, amikor kereszteltek, nem volt elfogadott az Emese név, pogánynak mondták, így lettem Emerencia, a pislogó babám után (volt szempillája, ez nagy különlegességnek számított akkoriban). A Miklóst bérmálkozáskor ragasztotta rám a püspök, a Margitot ajánlotta, de előttem már négyen választották. A nevemből kettő férfi, ez kihat a viselkedésemre: sokat nevetek! Szabadkán születtem 1998. szeptember 14-én. Amikor Édesanyám szirénázáskor tolta a babakocsit, Apának arról beszélt, hogy mit tanít majd holnap matematikából. Ez is kihat a viselkedésemre: komolyan állok a dolgokhoz. Kislányként orvos szerettem volna lenni, majd balett-táncos, végül pedig takarítónő a Hamupipőke miatt. Mert Hamupipőke, amikor felmos, kilöttyentheti a vizet a vödörből, és senki nem szól rá. Ezt tartottam akkoriban a legnagyobb szabadságnak. Magyar szakon végeztem az ELTE-n, színháztudományt tanultam mellette, a tanáraim mindig megleptek: elmondták, hogy bármiből lehet színház. Én egy szabadkai lány vagyok, aki felköltözött Budapestre, egy új közegbe, szentül hittem, hogy a rántottát fél óráig kell sütni. Aztán onnan elköltöztem Marosvásárhelyre, szintén egy új közegbe. Most ott tanulok színházrendezést és drámaírást, és rájöttem, hogy a rántottát nem is szeretem. Már tükörtojást készítek. Foglalkozássorozatot vezettem, és gyerekeket tanítottam. A PEOPLE TEAM-be másodszor jövök. Először is imádtam! Kritikákat írtam az egyetem alatt, és gyerekkorom óta játszom színpadon. Nagyon szeretek új helyeket, embereket megismerni, egy közösség részévé válni. Ez is lenne a cél. Egy táborban közösséget alkotni, kérdezni egymástól, és válaszolni. Együtt gondolkodni. Gondolkodjunk együtt!
Fejtsd ki: miért most, miért velük, miért ezt, miért a PT-ben?
Most, mert minden alkalmat meg kell ragadni, hogy még egy kicsit gyerekek legyünk. Ezt és itt, mert a lehetőségek száma szinte végtelen a hogyanokra. A szabad játék és a tanulás nagyon szép pengeélen táncolása ez a tábor.
Stresszeltél valaha a táborban? Hogyan kezelted?
A gyerekekkel kapcsolatban igen. Ha valakinek valami olyan problémája volt, amit nem osztott meg velem vagy bárki mással. Kiszedni belőle, hogy mi lehet a gond, néha művészet volt. De alapvetően a bizalmon alapszik nyilván – így azon kell, érdemes dolgozni ilyenkor.
A legfurább kajálásod vagy kajád a táborban?
A kaják kiosztása után már csak a maradék, amivel „főzni lehet”. Szóval, azt hiszem, a savanyú ubi mogyorókrémes kenyérrel megspékelve.
Mi volt a legdurvább táboros melód?
Mondanám a kajamaradékok begyűjtését, de minden pillanatát szerettem annak (is). Játékot csináltunk belőle, mint annyi mindenből. Ami alapvetően munka, az is szórakozásként tudott működni.
Mi volt a legjobb táboros melód?
Az esti játékok kitalálása, levezetése. Nem is tudom, ez meló? Nem hiszem. Minden, amit gyerekként nem lehetett, mert valami szabály volt rá, most ki lehet játszani. Ez felszabadít.
Milyen személyi pozíciót javasolnál a meglévők mellé?
A tanárok mellé olyan kisegítőt, akit érdekel az adott foglalkozás. Tudom, hogy van ilyen, de szerintem érdemes lenne még több.
Mit irigyelsz a táborozóktól?
Azt a felszabadult játékot, ami nekem már csak részben adatik meg. Az egyik szemem már mindig a táborozókon lesz.
Ezt a szót vagy kifejezést csak a PT-ben hallhattad…
Az őrszem minden szinonimája.
Mi a legnagyobb tábori felfedezésed?
A félemeletek, hogy egy egész emeletként vannak kezelve. Ez számomra jólesett, amikor kiderült, hogy a nyolcadik, az igazából a negyedik. Nem szeretek lépcsőzni – nagyon nem.
Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!
Sajnos a PEOPLE TEAM-ben táborozó nem voltam, de azok alapján, hogy táboroztatóként mit látok, nagy élményt hagytam ki.
