Aki nyári táborba készül, új barátokra számíthat. Ezek a kapcsolatok ráadásul nem feltétlenül csak a tábor végéig tartanak.
Ica többször vett részt a PEOPLE TEAM (PT) kecskeméti nyári táborában. Itt ismerte meg a mostani legjobb barátnőjét, de emellett számos élmény fűzi a táborhoz. Erről, a kedvenc szekciójáról, a tábori ételekről, a szállásról és a nemszeretem dolgokról is beszélt nekünk.
„Talán négyszer voltam eddig a PT-ben, az első és az utolsó táborozásom között a társaság volt a különbség, sok mindenkit megismertem, akivel a mai napig jóban vagyok. Még a mókusok közül is van olyan, akivel kifejezetten jóban lettem. A mostani legjobb barátnőmet is a PT-ben ismertem meg, amikor egyedül ültem a padon első nap, 12 éves voltam, ő pedig odajött, mert szomorúnak tűntem – egyedül érkeztem a táborba, de pár óra múlva egyáltalán nem voltam magányos.
A fotóstábor a kedvenc PT-s szekcióm, nagyon szeretek fotózni. Az egyhetes turnus alatt megtanultam használni a fényképezőgépet. Hasznos lehet az itt elsajátított tudás, ha fotó szakon tanulok tovább, a grafikushoz főleg jól passzol. A kollégium környezete kifejezetten alkalmas a fotózásra, nagyon jó fotókat lehet készíteni. Az épület is teljesen jó, úgysem ott vagyunk egész nap, hanem kint a többiekkel, nemdebár?
A szállás szuper, van elég hely, ráadásul van hűtő is, kényelmesen elférünk ketten egy szobában. Izgalmas volt, amikor egyszer berepült egy galamb a tetőtéri szobába, és meg kellett fognunk egy zacskóval, hogy ki tudjuk tenni; szerencsére nem lett baja, és a cuccaink is megúszták.
A tábori menüből a párolt zöldség (főleg a brokkoli) meg a hús a legfinomabb rizzsel, és szerintem ezt nem csak én gondolom így. Ha nasiról vagy kis kiegészítésről van szó, akkor a minipizza mindig jöhet.
Az a legjobb a PT-ben, amikor csomó különféle program van egy helyen, lehet házasodni, farkasszemet nézni. Szerencsekerék is volt már, az nagyon tetszett mindig. Sok vicces és/vagy ciki kaland esett meg itt velem, például mikor kimentünk egy mókussal öten vásárolni, és egy tolós bevásárlókocsival kellett visszavinnünk a cuccokat, majd a kocsit rásóztuk a mókusra, és neki kellett visszavinnie. Előfordult olyan is, hogy bementem más tematikus foglalkozásra (mert a PT nemcsak egy tábor, hanem tucatnyi témának ad helyet), és azt hittem, jó helyen vagyok, majd csak néztek rám, hogy mit csinálok. Egyszer pedig kinéztem az ablakon, mert akit vártam, mondta, hogy lent beszélget, és kiesett a szúnyogháló, én pedig majdnem vele együtt – ez volt a legijesztőbb.
Szerintem teljesen jól meg van oldva minden a táborban. Két dolgon változtatnék csak. Az egyik a csapatok számának balanszolása, mert előfordult, hogy egy csapatnak esélye sem volt nyerni, mivel ők csak 23-an voltak, míg az első helyezettek 50-en, és ez egyáltalán nem fair. A másik a szobakiosztás: kicsit zavaros, általában költözni is kell, és nem veszik figyelembe, amit a jelentkezéskor írunk. Ezért lehetne egy kinyomtatott lap, hogy ne ott és akkor osszák be, hanem előtte, és akik egymáshoz írták magukat, egy szobába kerüljenek.
Nem hiszem, hogy féltettek a szüleim, mert tudják, hogy nem rossz helyre megyek, és ha kell, tudok magamra vigyázni, elvégre eddig is sikerült. Csak a PT-be járok már, sosem voltam ehhez hasonló táborban. A PT-ben meglepően sokat változtam, nyitottabb lettem, és jobban szeretem a társaságot, mint korábban.”
Te is kipróbálnád a PT-t? Akkor ide kattintva jelentkezz a táborba!
